Ceremónia, szertartás, ünneplés – mire gondolsz, ha ezeket a szavakat olvasod?
Mennyire vannak jelen a mindennapjaidban, vagy csak bizonyos alkalmakra tartogatod őket?
Például szülinap, névnap, húsvét, karácsony, születés, esküvő, halál idejére? ha igen, vajon miért csak ezekre?
Vettél már részt valaha ‘beavatáson’? Pl. keresztelkedés, kollégiumi ‘felavatás’, katonai besorozás után? “Hétköznapi szertartásaink – Sorsfordító események?” olvasásának folytatása
A forró nyári napok komoly kihívások elé állítják az embert fizikailag.
Ha ehhez egyéb nehézségek, például mentális vagy lelki kihívások is hozzáadódnak, hamar kiütve érezhetjük magunkat.
Persze egy kellemesen légkondicionált irodából ez a halmozottan nehéz helyzet kevésbé tűnhet valószínűnek, ezért egy pillanatra lépjünk azok cipőjébe, akik mégis a fenti szituációba kerültek.
Már nem is tudom hol találtam a fenti gondolatot, amelynek segítségével el lehet elmélkedni azon, hogy is állunk a kérdéssel:
“Értékeim valós talajon állnak-e?” “Útonjáró – Gondolatok nyárutóra; “Értékeim valós talajon állnak-e?”” olvasásának folytatása
“Boldog az az ember, aki hozzátartozói tökéletlenségét éppúgy elviseli, ahogy szeretné, ha az ő tökéletlenségét mások elviselnék.”
– Assisi Szent Ferenc gondolatával indítom ezt a cikket, amelyet a tikkasztó nyári hőségben különösen megszívlelendőnek tartok.
Hozzátehetnénk, hogy ezt akár ki is terjeszthetnénk valamennyi embertársunkra, nem? hiszen senki sem tökéletes, és ezzel most remélem senkinek nem gázoltam bele az ego-jába.
Gondolom észrevettétek már ti is, hogy ilyenkor nyáron az embernek szinte szó szerint elgőzöl az agya a melegben, és felfokozódnak az indulatok.
Pattanásig feszülnek az idegek – éppen elég csak egy péntek délutánra gondolni, amikor elindul az autóáradat a pályán valamelyik tópart felé.
Hogy jön ide a szabadság fogalma? “Útonjáró – Avagy az önismeret ösvényén; A szabadságról” olvasásának folytatása
Az esetleges első benyomásoddal szemben nem, nem őrültem meg, hogy ilyet írok. Sokkal inkább az utóbbi időszak eseményei és az ezeken keresztül nyert új meglátás mondatja ezt velem.Elgondolkodtál már rajta, mi mindent kötsz a halál fogalmához?Ha még nem, tarts velem és talán magadban is felfedezel egy új látásmódot.
Vagy nem. Egy próbát megér, igaz?
“A veszteségek életünk részei, egyetemes, elkerülhetetlen állandók. És szükségesek is, mert általuk fejlődünk.
Voltaképpen a veszteségek és a velük kapcsolatos magatartásunk által vagyunk azok, akik vagyunk.” – részlet Jorge Bucay A könnyek útja c. könyvéből. “Útonjáró – Avagy az önismeret ösvényén; Öleld magadhoz a halált!” olvasásának folytatása
Tudtad, hogy február 11. volt az internetezés világnapja?
Akár igen, akár nem, olvass tovább, mert adhat újat ez a cikk!
Nos igen, már túl vagyunk ezen a napon, a téma nem csak aznap aktuális, hiszen nehéz egy napot,
vagy akár csak egy órát is elképzelni anélkül, hogy ne használnánk valamilyen célra az Internetet.
Végül azért is írok éppen most erről, mert a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Bizottságának önkénteseként 4 iskolában is jártam most februárban, ahol ötödiktől nyolcadikig tartottam tájékoztató előadást a Veszprém Megyei Rendőrség szervezésében. “Útonjáró – Avagy az önismeret ösvényén; Ki vagyok én…a neten?” olvasásának folytatása
Üdvözöllek kedves Olvasó 2015-ben! Sokfelé hallani, olvasni, látni, hogy 2015, mivel számainak összege 8, a bőség és “aratás” éve lesz.
Azt már kevesen teszik hozzá, hogy mindenki annyit fog magának learatni, amennyit az előző 7 évben megtermelt magának.
Tehát, úgy is mondhatnánk, itt igaz a mondás, mely szerint ki mint vet, úgy arat.
Vagyis, az eddig megélt szokásaink, hozzáállásunk és életvitelünk idén számunkra vagy kellemes, vagy kellemetlen formában, de erőteljesen
hatással lesz az idei tapasztalásainkra. “Útonjáró – Avagy az önismeret ösvényén / Álarcosbál – Személyiségünk maszkjai” olvasásának folytatása
A cikk első részét itt tudod elolvasni >>>
Én konkrétan egy hosszú hónapok óta visszatérő nátha miatt estem ágynak immár komolyabban, és az volt az a pont, amikor rájöttem, hogy amit előtte 3 év alatt a pszichológussal elértem, az segített ugyan az önmagam és emberi kapcsolataim harmonizálásában, bizonyos fundamentális kérdések azonban megválaszolatlanok maradtak, és más módszerekre, új utakra volt szükség a továbblépéshez.
Merthogy hajtott egy megérzés, hogy talán más is vagyok, mint a különböző, társadalomban betöltött szerepeim, ill. hogy milyen döntések juttattak oda, ahol épp
voltam, na és persze, hogy ezekből építkezve hogyan tudok továbblépni. “Úton járó – Avagy az önismeret ösvényén / Iránytű 2rész” olvasásának folytatása
Éreztél már úgy, mintha enyhén szólva félrecsúszott volna az életed? (pláne ahhoz képest, amilyen terveket gyerekkorodban szövögettél…)
Tudod, hogy valami nem stimmel, de vagy nem tudod megfogalmazni mi az, vagy nem tudod merre tovább, de mintha elvesztetted volna azt a belső irányzékot,
amivel határozottan navigálhatnád az életed.
Azt kell, hogy mondjam, ha eddig már eljutsz, hogy ezt fel-/beismered, vagyis tudatosítod magadban, megveregetheted a vállad. Mindjárt megtudod, miért.
Remélem, egyetértünk abban, hogy ahhoz, hogy eddig eljusson valaki a felismerésben, már az kell, hogy ne az államot, a szüleit, vagy akárki mást okoljon azért, “Úton járó – Avagy az önismeret ösvényén / Iránytű” olvasásának folytatása
