Címke: Kiss Zoltán írásai

Több diplomás, magas egzisztenciájú a hölgy, aki maga vezeti vállalkozását.
Amikor alvállalkozóként vesz részt egy nagyobb megbízásban, sokszor az őt megbízó partner tisztelete, és nagysága miatt, feltétlen bizalommal áll neki a vállalt feladatához.

Már kétszer történt vele olyan, hogy a megbízók jelezték felé az elégedetlenségüket. Ezektől a szituációktól ő kiborult, mert megalázó számára, hogy kétségbe vonják ismereteit, hozzáállását, és ilyenkor inkább megszakította az együttműködést, és nem volt hajlandó „magyarázkodásokba” bocsátkozni, mert az sérti a személyét, méltóságát. “Ikrek mese” → olvasásának folytatása

A fiatalember, nagyon fiatal. Az egyetem elvégzése után már a negyedik munkahelyén volt, pedig alig telt el pár év a diplomaosztójától.
Tehetséges, szeretetteljes, és okos volt. Tele ambícióval, és tettrekészséggel.
De valahogy még nem találta a helyét. Nagyon sok minden érdekelte, és a lehetőségek nyújtotta élmények iránti vágy vitte a különböző élethelyzetekbe, munkákba. Mindenhez úgy állt hozzá, hogy ha most még itt senki is, de mi minden lehet majd, ha végigjárja ezt, vagy azt az utat. “Bika mese” → olvasásának folytatása

Az anyját temette a lány. A halálfélelmén, és fájdalmán túl még el kellett viselnie a rokonok, és a falusiak intelmeit is. Mert mint a halotti toron megtudta a jó szándékú segítőitől, hogy a szertartás alatt nem akkor kellet volna odalépnie anyja koporsójához, amikor megtette, mert az egyházuk rendje szerint, még meg kellett volna várni az egyházi valakinek énekét…, aztán jobbról balra, meg úgy hogy…
Türelmének túlfeszítettségével hallgatta ezeket a szavakat, és még csak azt sem mondta, hogy „jó! Akkor majd legközelebb így fogom csinálni, csak az a baj, hogy nincs még egy anyám, akit eltemethetek!” Volt annyira intelligens, hogy nem küldte el a francba a gyászában segítő szentembereket. Aztán csak nézte a zabáló, berúgó gyászolókat a halotti toron, és alig várta, hogy végre ő húzzon el innen, de messzire. “Kos mese” → olvasásának folytatása