Szabadság Törvénye

A Szabadság törvénye kimondja, hogy minden embernek joga van azt tenni, amit akar, azon határok között, hogy ez egyforma joga mindenkinek.

Az élet szabadság! Az élet szabadság és törvény egyszerre. Szabadság nélkül nincs a törvénynek megfelelő élet és törvény nélkül nincs szabadság.

A fejlődés az út a tudatlanságból a mindentudáshoz, a kényszeredettségből és tehetetlenségből a mindenhatósághoz, az elkülönültségből az egységhez az összes élettel, a szenvedésből a boldogsághoz, örömhöz és üdvösséghez.

Az ember a szabadsága növeléséért dolgozik az élettörvények betartásával. Nem szükséges a tudatában lenni az élettörvényeknek, amikor betartja őket. Azonban amikor felfedezi őket, akkor nagyobb energiával és céltudatossággal lesz képes dolgozni a saját és más lények felszabadításán, evolúcióján valami magasabbá. Az élettörvények felfedezéséhez az embernek először meg kell tanulnia alkalmazni őket.

Az ember a szabadság és törvény egyensúlyozása során fejlődik. Ez az, amit felelősségnek neveznek. Amikor érvényesítjük a felelősségérzetünket mások iránt, megoltalmazzuk a szabadságukat és jogukat, akkor következményként a felelősség vagy aratás törvényének megfelelően a saját szabadságunk fog növekedni. És megfordítva, amikor csorbítjuk mások jogát, azzal ugyanolyan mértékben veszítjük el saját szabadságunk. Ez történhet ebben életben vagy később. A törvény várhat. De a vetést valamikor learatják. Minél jobban ismerjük az élettörvényeket, annál jobban élhetjük az életünket. Akkor elkerüljük mások jogának megsértését és így nagyobb szabadságunk van azáltal, hogy megkíméljük magunkat a szabadságnak olyan korlátozásaitól, amelyeket az aratás szab meg.

”A szabad akaratnak” az a problémája, hogy rosszul van megszövegezve. A probléma magja a különféle cselekedetek közötti szabad választásunkra vonatkozik. És ez a szabadság a maga módján attól a saját hatalmunktól függ, amellyel szabadon választjuk indítékainkat. Mert nem választunk a cselekedetek között, hanem ezeket a bennünk levő legerősebb indíték határozza meg. Ezért a kérdés az: Képesek vagyunk-e elérni a szabadságnak olyan fokát, hogy képesek vagyunk tudatosan erősíteni valamilyen indítékot és legerősebbé tenni azt? Ez a probléma tehát a tudatosság szabadságához tartozik. Szabad az az ember, aki képes mindig saját maga dönteni arról, mely gondolatokat fogja gondolni és mely érzéseket fogja dédelgetni. Kényszeredett az az ember, aki nem képes irányítani a mentális és emocionális életét, akiben a nem kívánt, zavaró és romboló gondolatok és emóciók úgy járnak-kelnek, ahogy nekik tetszik.

A tudatosságnak ezt a szabadságát valamennyi élettörvény megszabja, különösen a fejlődés, az én, az aratás és az aktiválás törvénye. A kényszeredett tudatosság, a tehetetlenség, a megosztás és képtelenség a hiányosan fejlett tudatosság és/vagy rossz aratás következménye. A tudatosság szabaddá, koncentrálttá és önirányítottá válik módszeres aktiválással. Senki más csak az ember saját maga és saját egyéni módján képes ezt megtenni.

imazaszlo

vissza a Szellemi Törvényekhez >>>

in: Lars Adelskogh: Hylozoikai tanulmányok
hylozoika.hu

Reklámok