Egység Törvénye

Az Egység törvénye kimondja, hogy minden élet egységet képez, és, hogy magasabb fejlettség csak úgy lehetséges, ha az ember meghaladja önzését, és megtanul együttműködni és szolgálni.

A bolygót-körülölelő intelligenciák, akik őrködnek az emberiség felett, s azt mondják, hogy az összes élettörvény között az Egység törvénye a legjelentősebb és a legnyilvánvalóbb. Az egység vagy szeretet az egyetlen lényeges dolog. De az ember azt gondolja, hogy minden más fontosabb. Az Egység törvénye az a törvény, amelyik egyedülállóan a legfontosabb az emberek fejlődése, harmóniája és boldogsága számára. Az Egység törvénye a szeretet, a szolgálat és a testvériség törvénye.

Az egység döntő jelentősége megjelenik mind a hét élettörvényben. Mivel ezek egyetemesek, és az egység felé irányulnak. Ezek inkább vonatkoznak a kollektívára, mint az egyénre. A Szabadság törvényében rejlik minden, ami hozzásegít másokat a megszabaduláshoz, az Egység törvényében minden, ami hozzásegít másokat, hogy érezzék a rokonszenvet és hűséget, a Fejlődés törvényében minden, ami segít másokat fejlődni, az Én törvényében minden, ami segít másokat, hogy megvalósítsák magukat, az Aktiválás törvényében minden, ami segít másokat, hogy önállóan gondolkodjanak és cselekedjenek. Ha valami nem hasznos mindennek, akkor az élettörvények szempontjából ez egy tévedés. Egészében véve a rossz és jó egybeesik azzal, ami elválasztja és egyesíti az embereket. A legnagyobb hozzájárulás, amit egy ember képes tenni, hogy összegyűjt és egyesít, a legnagyobb ártalom hogy megoszt és elválaszt. Természetesen létezik egy hibás egység, ami a csoportegoizmuson alapul és mások ellen irányul. Mégis az elv érvényes, mint olyan.

Az egységre irányuló akaratával az ember megtanulja mellőzni, ami eltérő és figyelembe venni, ami hasonló az emberek között. Megtanul örülni az eltéréseknek, megérteni azt, hogy ezek jogos kifejeződései az egyedi sajátosságnak, felismeri, hogy ezek gazdagítják a teljességet, amíg mind egyetlen lényegben egyesülnek: a közös törekvés előre és felfelé.

Az egységre irányuló akarat legfőképpen a mások iránt érzett személyes felelősségben jelenik meg. Minél jobban belenövünk az egységbe, a személyes felelősségünk köre is annál jobban kiterjed, nem csak a közeli hozzátartozókat és barátokat foglalja magába, hanem a feladatainkat, a nemzetünket, az emberiséget és minden életet is. Az élettörvények ismerete megcáfolja a hibás szóbeszédeket az egyén jelentéktelenségéről és tehetetlenségéről. Mindenki képes hozzájárulni. Amikor hozzájárulunk, nem mi döntjük el vajon a mi hozzájárulásunk „hasznos-e valakinek”. Aki valóban megértette mit jelent a felelősség, az megtesz mindent, amire képes tekintet nélkül a hozzájárulásának méretére, mivel felismeri azt, hogy ilyen vizsgálódással csak a saját nagyságának vagy jelentőségének az értékelésére törekedne. Egy ember valódi nagysága annak megértésében rejtőzik, hogy megosztott a felelősség mindenért, ami történik. A felelősség hiánya az élet értelme és célja nem ismerésének a bizonyítéka.

Szolgálat
Az életet szolgáló magatartás az egységre irányuló akaratból ered. A szolgálat egy művészet, a legnagyobb és a legnehezebb művészet. Elméletben minden könnyű. A gyakorlati élete, az önmegvalósítása, ahogy a jó döntéseket hozza és helyesen cselekszik, ez az, ami fejleszti az ember nagyságát és tehetségét. Először tisztában kell lenned a saját indítékaiddal. A legtöbb indíték önző, függ a szeretem-nemszeretem dolgaidtól és a vágyadtól a megelégedés, az emocionális és mentális ingerlés iránt. Amikor csak megjelenik az „én”, minden eltorzul. „Én segíteni fogok. Én szolgálni fogok. Én a jót akarom érezni.” De ha a gondolataink ennyire a saját énünk körül forognak, akkor mi marad annak az embertársunknak, akinek segíteni készülünk, a feladatra, amit a mi kötelességünk elvégezni? Ez az önérzet akadályozza a szolgálatot, elkülönül az egységtől. Az egységben nincs „én”, csak „mi”. Ez egy személytelen hozzáállás, amit olyan nehéz elérnie az embernek.

Hogy milyen nehéz szolgálni az megmutatkozik abban, hogy a szolgálattal több rosszat vagy képes tenni, mint jót. Nem a rosszat fogod szolgálni, de a meggondolatlan szolgálattal pontosan az, amit te teszel. Azért van ez így, mert a hatékony szolgálat feltételezi az ember sokoldalú, harmonikus fejlettségét. Szükséges az emóciónalitás nemesítése, a kultúra stádiuma egy feltétel. Azonban, szemben a sok misztikus hitével, ez nem elegendő. A mentalitásnak is aktiválva kell lennie, hogy az ember az ítélőképességben és a józan észben gyarapodjon. Máskülönben a nemes elmének az a kockázata, hogy ostoba lesz, így a rosszat szolgálja. Van néhány Krisztusnak tulajdonított mondás, amit sohasem mondott: „Adj mindenkinek, aki kér tőled” és „Ne álljatok ellent a rossznak”. Ezek a hibás szolgálat példái. Ez egyenértékű lenne a rossz kielégítésével és így a hatalma növelésével. Az élettörvényeknek megfelelően kötelességünk ellenállni a rossznak, például ha a hazánkat megtámadták és a népünk szabadságát fenyegetik. Máskülönben magunk adjuk fel saját magunkat a rossznak.

 

imazaszlovissza a Szellemi Törvényekhez >>>

in: Lars Adelskogh: Hylozoikai tanulmányok
hylozoika.hu

Reklámok