A szívnek van agya * Annie Marquier

annie_marquier szív agya spirituális lélekgyógyászatAnnie Marquier miután befejezte matematika, zongora és orgona tanulmányait, a Sorbonne tanára lett. Később Indiában telepedett le és Sri Aurobindo és Krishnamurti mellett részt vett az Auroville közösség létrehozásában. Kicsivel később Québecben megalapította a Személyes Fejlődés Intézetét. „A szabad akarat ereje”, „A lét szabadsága” és „A szív mestere (A szentjánosbogár)” c. könyvek szerzője.

Sok évet töltött a tudomány és a tudat közti kapcsolat kutatásával, és a feltevései mindig szigorúak és jól alátámasztottak voltak. “A szívnek van agya * Annie Marquier” olvasásának folytatása

Reklámok

Emberi fejlődéslélektan

fejlődéslélektanMegszületik csodálatos gyermekünk, csillogó szemeivel, ártatlan lényével, és boldogan öleljük magunkhoz teljességében őt. Aztán cseperedik, és megjelennek személyiség jegyei, viselkedési szokásai, és csak rá jellemző gondolati mintái. Mindeközben az az “ártatlan lény” aki volt egyre messzebb kerül, és felnőve már el is felejtjük, hogy milyen finom és teljes is volt ő megszületése után.

De igazán mi is történik velünk és bennünk felnövekedésünk útján? “Emberi fejlődéslélektan” olvasásának folytatása

Önismeret * Ki vagy Te ember?

ki vagyok én önismeretKi vagy Te ember? ez életünk legfontosabb kérdése! Keresni, kutatni, “Ki is vagyok én?”.

Te feltetted már magadnak ezt a kérdést?
És van már válaszod? És az milyen szintű válasz?

Mert, mint világunkban mindennek, ennek a kérdésnek is igen sokszintű válasza lehet.
Attól függően, hogy a Te tudatod mire nyitott, és mit is akarsz elfogadni válaszként.

Mert ha Te, azt mondod: “a személyiségem vagyok, a munkám vagyok, a családi kapcsolataim vagyok”, akkor bizony az vagy.
Én pedig igyekezhetek megmutatni Neked egy nagyobb TE minőséget, bizony Te köszönöd, de nem kérsz belőle. Neked megvan a saját magad által elfogadott identitásod, és ennyi. “Önismeret * Ki vagy Te ember?” olvasásának folytatása

Tudatos lépések a spirituális fejlődésben

1Sokat gondolkodtam, hogy oké a spirituális fejlődéslélektan, de miként tudnánk ezt beépíteni a mai környezetbe.
És talán a legnehezebb időszak ebből a szempontól a gyermekkor, születéstől 20 éves korig.

Szabadban és szabadon nevelni ma szinte lehetetlen. Mégis hogyan tudnánk átadni a magokat? Bizonyosan nagyon gyorsan változásra és változtatásokra lenne szükség. Ehhez azonban a felnőtteknek kellene változni. És lássuk be egyelőre nem képesek erre.

A legeslegfontosabb lépés a személytelenség lenne. Hogy ne csak az enyém, a nekem legyen a fontos, hanem saját énünket, érdekeinket háttérbe állítva elismerni és értékelni a másikat, annak másságát és egyben egyediségét. “Tudatos lépések a spirituális fejlődésben” olvasásának folytatása

Spirituális fejlődéslélektan 9. rész * befejező

meditációs bölcsesség50 éves kor után

Ekkor már szabadnak kell lenni és uralkodni kell testeinken: a fizikai testen, az érzelmi és a gondolati testen, és szabadon repülni a nagy madár szárnyaival a halhatatlanság birodalmába. Ez azt jelenti, hogy az ember ekkor már nem a testi élvezetekért, az érzelmi kielégülésért él, és nem lép be a gondolatok vissza-visszatérő csapdájába, hanem létezésének, mindennapjainak célja a szellemi fejlődés és a szellemi élet. “Spirituális fejlődéslélektan 9. rész * befejező” olvasásának folytatása

Spirituális fejlődéslélektan 8. rész

40 év40 éves kor után

S ami most következik, talán még furcsább, mint az eddigiek. Mert bizony 40 éves kor után – mikor már kirepültek a gyermekek – ki kell lépni a párkapcsolatból, nőtlennek vagy férj nélkülinek kell lennie, ha még egyszer ki szeretné tárni szárnyait az ember.

Ezeket a szárnyakat 10-20 éves kor között (szüzessége alatt) tanult meg használni. S eljött az idő – miután teljesítette szülői feladatának „kötelességét” –, hogy folytassa a korai évek repülését. “Spirituális fejlődéslélektan 8. rész” olvasásának folytatása

Spirituális fejlődéslélektan 7. rész

szülő20 éves kortól 40 éves korig folytatás…

Nagyon fontos a vágyak féken tartása. Ma nagyon erőteljes az érzelemtest aktivitás. Szinte minden ember érzelem motivált. Cselekedeteink „ezt szeretem, ezért megtesz, ezt nem szeretet ezért ezt nem teszem meg” indíttatásúak. Pedig a Vízöntő-kor nem érzelemvezérelt kor, hanem intellektuális. Tudom, ma ez furcsán hangzik, hogy meggondoljuk a szeretetet, azonban ez fogja előrevinni az emberiséget.

Az érzelmek minden elsöprő kitörései nem szolgálják az evolúciót. „Minden alkalommal, amikor az ember kiéli testi vágyait, besározza lelke szárnyait. S már csak a távoli jövőben remélheti ismét, hogy azok megint tiszták lesznek és képesek őt a spirituális világ magasságaiba emelni.” “Spirituális fejlődéslélektan 7. rész” olvasásának folytatása

Spirituális fejlődéslélektan 6. rész

spirituális fejlődés20 éves kortól 40 éves korig az iskola a világ.

Ez a fejlődési ciklus a „világi életet” hozza el. A világ az iskola, ahova be kell lépnie és ahol megméretik az ember.

Csak a fejlett lélek képes ezen munkás évek során megőrizni a fiatal kor madár-emberét. Megtartani azokat az értékeket, melyeket megszerzett, és az első húsz év tudása szerint élni a mindennapokban. “Spirituális fejlődéslélektan 6. rész” olvasásának folytatása

Spirituális fejlődéslélektan 5. rész

Spirit_Arta10-20 éves korig
Tehát ebben az időszakban elkezdődik a bölcsesség keresése egy bölcs tanár irányítása alatt.
Mert bölcsességet egyedül ma itt nyugaton nem lehet találni. Nagyon messze vagyunk tőle. De vajon vannak bölcs tanáraink akik ismerik és élik a Szellemi Törvényeket? (Mik is ezek a Szellemi Törvények? A legfontosabb, hogy mindannyian Egyek vagyunk! Csak személyiségszinten vannak különálló ének, lélek szinten megérjük, hogy Egyek vagyunk, és ez a tudás áthatja gondoskodásunkat, cselekedetünket, egész lényünket és életünket.) “Spirituális fejlődéslélektan 5. rész” olvasásának folytatása

Ezek a Te kérdéseid és gondolataid is lehetnének …

lélek fejlődésSzia Csilla,
mivel felajánlottad, én elfogadom a lehetőséget, és írnék neked azokról a felismerésekről, amiket az elmúlt pár hétben fedeztem fel.
Témájukban azt a témát érinti, amit az oldaladon a spirituális fejlődéslélektan című írásodban leírsz.

Gyermek koromban én amikor idegen (nem családbeli) embernek akartam kifejezni magam, félénken ezt nem tettem, és anyum mondta el amit akartam (szerinte) mondani. Ennek eredménye, hogy egy olyan magatartásminta rögzült, hogy amikor mondandóm van, mintha várnám, hogy valaki elmondja azt helyettem, vagy “gondolatátvitellel” mondjam el azt. Azt a berögződés akkor keletkezhetett, hogy gyerekkoromban kimondatlan szabály volt, hogy mások társaságában nem mondunk olyat, amit a másik nem akarhat hallani. “Ezek a Te kérdéseid és gondolataid is lehetnének …” olvasásának folytatása