És kisütött a Nap * Ivett írása

omniverzum spirituális lélekgyógyász szellemi iskolaEzt a fogalmazást nagyjából négy hónap múlva kellene megírnom, de erre a pillanatra szeretnék emlékezni, ez az „itt és most” az, ami azt gondolom, leírja mit is adott nekem az Omniverzum.

2016 februárjában azzal a tudattal ültem be a tanfolyamra, hogy Én köszönöm szépen tökéletesen jól vagyok, boldog vagyok. Tanulok, mint a kisangyal, és embereket fogok gyógyítani. Néha azt érzem, az Univerzum lehetne egyértelműbb. Mondjuk kiírhattam volna csillagokból vagy repülőgépek kondenz csíkjából hogy: „Aha, meg amit csak szeretnél kisanyám!” Az alapja az egésznek, hogy először magunkon dolgozzunk. Mit ez nekem? Hát Én velem aztán minden rendben van.

félelemAztán szépen lassan, nagyon lassan jött az üvegcsörömpölés. Tagadás, elfojtás, álarcok. Önmagam voltam e? Nem!
Az első félévben nem is igazán éreztem mindig a csapat tagjának magam. Visszaköszöntek a régi, gimnáziumi sebek, kirekesztettség érzés, nem lehetek az, aki vagyok, mert az senkinek nem fog tetszeni. Nem fogtam fel, hogy ez egy teljesen más közösség. Ítéletmentesség, empátia, elfogadás, szeretet, önzetlen segítség. Ismeretlen fogalmak voltak. Talán bennem sem voltak meg. Ítélkeztem, de lassan rájöttem nem kell. Mindenki úgy jó, ahogy van, el kell fogadni.  Ahogy engem is elfogadott mindenki. Engem? Azt, akit engedtem, hogy lássanak. Én sosem sírtam. Mert Én erős vagyok. Vagy éppen gyenge? Mertem e megmutatni magam a Világnak? Csörömpölés!

Aztán elindult a második félév. Csilla feltette nekem a kérdést, ami már bennem is motoszkált: Miért maradok ki olyan sokszor? Valóban sokszor betegedtem le. Az egyik bennem rejtőző én nem igazán támogatta, hogy segítsek magamon. Mert mindenkinek több énje van. Mindenkiben van jó és rossz is, a kérdés melyiknek enged.
Hát Én hajlamos voltam a rossz énem akarata szerint cselekedni. De az őszinte szeretet segített, és Ádám kezeibe adott. Csilla javaslata volt, hogy beszélgessek el vele, és azt, amit természetgyógyászok hadserege évek alatt nem tudott megoldani, Neki sikerült 2 hét alatt. Nyitottá váltam a saját érzéseimre. 26 évnyi elfojtásra, érzelmekre.
Hanyatt vágott, letaglózott mennyi minden van bennem, de fel tudtam állni, mert segítő kezek nyúltak felém bátorítóan. Napról napra lettem egyre jobban úgy, hogy közben sokszor fojtogatott, majd később már nem fojtogatott, mert engedtem a könnyeimnek. Meg tanultam sírni, nevetni, és őszintén mosolyogni. Ahol van fény, ott árnyék is, így a fájdalom mellé, amit a saját magam megismerése okozott, végre igazi boldogság társult.
Jól érzem magam a suliban, Önmagam vagyok, és így is mindenki szeret. És én is szeretem Őket.

color-therapy-glasses-set-of-9-glasses-7A végső, és eddig legnagyobb lépéshez a Színterápia vezetett. Sose gondoltam volna.

Ádám segített kinyílni, befogadóvá válni, a Bach-virág gyakorlat (mind terapeutaként, mind páciensként egy szuper terapeuta mellett) bátorságot adott, a Színekkel való munka pedig megadta a végső lökést. Átszakadt egy gát, az intuícióim, amik eddig is egyre erősebbé váltak, megmutatták a valóságot, amit eddig nem láttam.

10 hónap elteltével még ahhoz is elég bátor voltam, hogy kiboruljak és sírjak mások előtt, ami ezelőtt elképzelhetetlen volt számomra. És jó érzés volt. Felszabadító érzés, hogy ami bennem van, és ki akar törni, azt nem kell vasketrecekkel bent tartani.
Képessé váltam hinni magamban, az Univerzum döntéseinek helyességében, az emberekben. Képes vagyok feltétel nélkül szeretni, elfogadni mindent és mindenkit. Kicsit néha talán megnehezíti a tanulás melletti kikapcsolódást, hogy minden film vagy mese, minden szereplőjét terapeutaként nézem, nem gyilkost látok, hanem egy személyiségileg sérült, blokkoktól szenvedő, segítségre szoruló lényt, aki rossz mintákat látott kiskorában.

De tetszik az új gondolkodásmódom. Tetszik, hogy végre látok, nem csak egy vakablaknál ülve próbálok véleményt alkotni a Világról. Persze a cél még messze van, de haladok az úton, teszem, amit tennem kell, mert terveim vannak, és ebben az életben szeretném őket megvalósítani.
Még rengeteg tanulnivalóm van, sok megoldandó feladat, de van erőm is, ami kell ezekhez. Sok a mélypont mikor nem értem mi miért történik, de egyre könnyebb mély levegőt venni és csak elfogadni mindent úgy, ahogy van.

Iv3ett
spirituális lélekgyógyász 2. szemeszteres hallgató
2016. november

A Spirituális Lélekgyógyász képzésről bővebben itt olvashatsz >>>

Reklámok