A két béka

A két béka 
(Litván népmese)

Egyszer két béka elhatározta, hogy világgá megy, mivel meg akarták ismerni más országok békáinak sorsát.

Elindultak hát, noha természetre nem voltak éppen egyformák, mivel egyikük makacs derűlátó, a másikuk megrögzött borúlátó volt.

Vándorlásuk során sok mindent láttak, hallottak. Ám a legnagyobb és legváratlanabb kalandjuk mégiscsak az volt, amikor egy óvatlan pillanatban mindketten beleestek egy tejszínes edénybe.

Ugráltak, evickéltek a tejszínben, de hiába, az edény szája oly magasan volt, hogy semmiképp sem tudták felérni, és valahányszor visszaestek, egyre mélyebbre merültek a tejszínben.

Akkor a pesszimista béka így szólt:
– Végünk van, pajtás! Innen élve nem fogunk kijutni!

két béka tejszin– Csak tartsunk ki – így a másik. – Meglásd, sikerül majd kiugranunk. Magunkban bízhatunk csak, nem szabad hát feladnunk. Meglásd, kijutunk még, pajtás!

A pesszimista újra nekirugaszkodott, de ismét csak visszaesett, és elmerült. Nem is jött fel többé a tejszín tetejére.

Az optimista még mindig nem adta fel, jóllehet látta, hogy társának már vége… Sürgött, mozgott, ugrált a tejszín habján – de hiába, az edény oly magas volt, hogy abból nem tudott kiugrani… Ám egyszer csak valami keményet érzett a lába alatt. Összeszedte minden maradék erejét, elrúgta magát, s végül sikerült kiugrania az edényből.

Ugyan hát miféle csodának köszönhette mégis megmenekülését? Nem egyébnek, mint annak, amit a parasztasszonyok mind közönségesen köpülésnek neveznek. A sok ugrálástól ugyanis idővel vaj lett a tejszínből, s a “fehér sár” már hazai terep volt az ugróművésznek.

Nincs is egyéb tanulsága e békamesének, mint hogy sose fáradjunk bele a remény “köpülésébe”.

Reklámok