Mi változott az elmúlt 1 évben* házi dolgozat

pillangó1Pontosan egy év telt el azóta, hogy elkezdtem az Omniverzum Szabadegyetemen a Spirituális Lélekgyógyász képzést.
Mentőöv volt ez az életemben, isteni segítség, amire hatványozottan igaz volt, hogy Isten nem hálót dob, hanem megtanít halászni. Életem legnehezebb és legmélyebb időszakában kezdtem el az iskolát. Állandó, 3 éve tartó, nem szűnő fájdalommal a derekamban, amely már olyan szinten korlátozott, hogy gyakorlatilag nem volt életem. A párkapcsolatom romokban hevert és teljes káosz vett körül. Rengeteg helyen jártam, hogy segítséget kapjak, de válaszokat sehol sem találtam. Nem értettem, hogy miért kell nekem ennyit szenvednem, mert a szenvedésem 33 évesen kezdődött (legalábbis akkor azt hittem), átéltem a testi és lelki nyomor minden fajtáját. Depresszió, pánikbetegség, szorongásos zavar, és állandó fájdalom a testemben hol itt hol ott.

Egészen fiatal koromtól érdekelt a spiritualitás és az emberi lélek. Nagyon korán, már 14 évesen Freud-ot és Jung-ot és spirituális irodalmat olvastam és minden vágyam volt, hogy pszichológus legyek. Elég későn, 35 évesen el is kezdtem a pszichológiát a Kolozsvári egyetemen. De azt éreztem, hogy egyre jobban szorongok és ez egyáltalán nem az, amiben hinni tudok, amit keresek. Sehol sem kaptam választ a kérdéseimre. Senki és semmi nem volt elég hiteles. Sok rendszert tanulmányoztam, de sehogy nem akart összeállni a teljes kép és ami legfontosabb, hol itt az én helyem? Mi a feladatom, miért vagyok itt? Csak azt éreztem folyamatosan, hogy nem az utamon vagyok.

Ennek több bizonyítéka is volt. A fizikai és lelki betegségek és az állandó lehangoltság, depresszív hangulat. Gyakran ébredtem úgy, hogy valahogy túl kell élni ezt az egészet, egyszer csak vége, mert értelmét nem láttam.

Pedig ebben az időszakban mentem férjhez, és nagyon sikeres vállalkozást építettünk fel Romániában. Szép voltam és fiatal, és még tehetős is. Csodás házat vettünk, mesés autókkal jártunk. Aki ránk nézett irigykedett és a világ azt látta, na nekik sikerült! Miközben én a legnagyobb nyomorban éreztem magam és nem sikert éltem meg, hanem totális kudarcot és sikertelenséget, mert valami égetett, mart belül és folyton azt mondta: Nem vagy az Utadon!

Egyre súlyosabb tünetek jöttek, amelyek végül teljesen ledöntöttek és már csak feküdni tudtam hónapokig. Minden szétesett körülöttem. Vége lett a román cégnek, egyszerűen képtelen voltam visszamenni oda és kapóra jött a betegségem. A senki földjére kerültem évekre. A biztonság, amelyet állandóan kergettem totális bizonytalansággá változott. Azt tudtam, hogy a réginek vége, de fogalmam sem volt merre tovább? Innen hova vezet az út? Most már tudom, hogy ez volt az életközép krízis ideje. A házasságom tönkrement, a férjem 2 év után már nem tudott kiállni mellettem, amit utólag visszanézve nem is csodálok és bármekkora fájdalmak következtek is utána (immáron a testi mellé lelki is), hálás vagyok a viselkedéséért, mert sok szempontból felébresztett és arra kényszerített, hogy új alapokra helyezzem az életemet.

Amikor elkezdtem az iskolát nagyjából a fenti folyamatok kellős közepén tartottam. Nagy kíváncsisággal vágtam bele az ismeretlenbe. Nagyon hamar úgy éreztem, hogy jó helyen vagyok. Annyira hitelesnek éreztem a közeget, a tanításokat és a tanítókat is. Nem beszélve arról, hogy a csoport, ahova kerültem egy biztonságos közeget teremtett az igazi önismeret megkezdéséhez. Mindemellett támogatást, elfogadást és szeretetet éreztem. Az első félévben, ahogy ezt el is mondták a tanítóink főként önismerettel foglalkoztunk. Rengeteg olyan napunk volt, ahol nem tudtunk haladni az anyaggal, mert annyi probléma, elakadás és blokk jött fel bennünk, hogy szinte minden alkalommal nagy sírások mellett segítettek a tanítóink válaszokat találni és oldani. Mindannyian hatalmas segítséget kaptunk, és egymástól is.

Egyre több dolgot kezdtem megérteni önmagamból, ahogy a különböző rendszerek segítségével kezdtem rálátni a személyiségemre. Emellett a régebben sokat olvasott spirituális irodalom, ami egy egyöntetű katyvaszként keringett a fejemben, lassan kezdett letisztulni bennem. Kaptam egy egész és teljes rendszerbe foglalt modellt, amivel a bensőm is egyet tudott érteni. A kezdeti bizonytalanság, és az Ego félelme az ismeretlentől kezdett eloszlani, helyét átvette a bizalom és a bizonyosság, hogy a legjobb forrásból a legtisztább tanítást kapom. Jó érzés volt letisztulni, évek óta erre vágytam. Rend lett és ezáltal fokozatosan el tudtam köteleződni a tananyag és a tanítás mellett.

Az első félév tananyagai, a Bach-virág terápia olyan világba vezetett el, amely teljesen elvarázsolt. Nagyon sok megértést adott önmagammal és a lélek, személyiség elcsúszásaival kapcsolatosan. Rengeteg felismerést adott az emberi viselkedés minták motivációját illetően, és a karakterek felismerésében. Olyannyira azonosultam ezzel a fajta terápiával, hogy levizsgáztam a gyakorlati részből is és elkezdtem kliensekkel foglalkozni, ami hatalmas örömet és mély lelki kielégülést ad. Olyan utat mutatott, amelyre évekig vártam, amiben hitelesnek tudom érezni magamat.

Az integrál pszichológia végre egységbe rendezte az emberi tudat szintjeit, ezzel adva egy fontos térképet a terápiához. Egy rendszert, amely érhetőbbé tette a különböző szintek megjelenési és működési formáit. Egy rendszert, amely végre összekapcsolja a nyugati- pszichológiai és keleti- filozófiai irányzatokat. Egységessé és átláthatóvá téve a tudat, lélek és személyiség szintjeit.

A számmisztika pedig valóban egyfajta misztikus formában eldöntötte, hogy merre menjek. Amikor megláttam a mátrixban a számaimat megértés és döntés született bennem. Megértettem, hogy mitől is vagyok ilyen „elszállt”, nehezen földelődő típus és beigazolódott számomra, amit már sokan mondtak, de én mégsem hittem el. Gyógyító erő a kezemben, ami számomra egyértelművé tette, hogy a lélekkel való foglalkozás mellett nem szabad abbahagynom a masszírozást sem, amit 8 évvel ezelőtt aktívan műveltem. Azonban sikerült egy magasabb, lelki szintre emelni a kezelést, nem pusztán a Testen dolgozva, hanem mélyebb, lelki rétegeket érintve. Magam sem értem még hogyan működik ez, de azt is tudom, hogy nem mindent kell értenünk és rábíztam magam erre az erőre.

Azt hiszem egyértelműen látszik, hogy újra értelmet kapott az életem, ráleltem egy Útra, amelyet lelkemből, szívesen járok. Tudom, hogy ez nem a végállomás és hogy még rengeteget kell fejlődnöm és tanulnom, de nincs az a szó, amely leírná a hálát, amelyet érzek belül.

A családállítás során sikerült rendeznem Édesapámmal a viszonyomat, amely egész eddigi életemben hatalmas fájdalmas teherként nehezedett rám, és sok oldalról próbáltam megoldani, sikertelenül. Párkapcsolati választásaim, fájdalmaim, gyűlöletem, önbecsülésem hiánya mind-mind innen jött. Nem mondom, hogy teljesen megoldódott minden, de azt hiszem sokat lazult ez a bekövesedett, fájdalmas blokk. Ráláttam súlyos kapcsolat függőségi mintáimra a párkapcsolatomban, egyértelművé vált, hogy a betegségem egyik oka, hogy teljesen feladtam és elveszítettem önmagam. Elveszve egy birtokló, kisajátító mindkét oldal részéről kizsigerelő kapcsolatban. Nem vállaltam felelősséget önmagamért, az életemért. Félelmetesnek tűnt a világ, az egyedüllét, a magam lábán állni, felelősséget vállalni, döntéseket hozni.

Lassacskán összeszedtem a bátorságom és elkezdtem lépéseket tenni. Nem, sajnos nem oldottam még meg a párkapcsolati bonyodalmakat, hisz még most sem tudtuk elengedni egymást. 1 év külön lét után újra próbálkozunk, sokadjára. Félek elengedni a függetlenségemet, ezért nem élünk együtt. Félek újra függővé válni, túl nagy a tét. Nem tudom hogy alakulnak a dolgok, de elfogadom, hogy bizonytalanságban is lehet élni, ez is egy tanulási folyamat, és végül úgyis megtanulom amit meg kell. Hiszem, hogy minden értem történik és bízom abban, hogy a teljes gyógyulásom is valósággá válik. Addig pedig lépésenként megyek tovább, csak előre……szívemben hittel, melynek pislákoló lángját őrizgetem minden nap. Gyakorolom az elfogadást és igyekszem jobb emberré válni. Sokszor visszacsúszok, elbukom. Ilyenkor már nem haragszom magamra, megfogadom, hogy legközelebb jobban fogom csinálni.

Sokszor megfogalmazódik bennem, hogy ha 1 év alatt ilyen messzire jutottam, vajon hol leszek a 3. év végére? Izgalmasan várom, mi jön még és most már tudom, hogy a legjobb helyen vagyok…itt és most! Hála!

Tata, 2016.02.09.

Reklámok