Hűséges társak * Mese

Adél kutyusMolly! Nem szabad! Hagyd már abba!
Nem bírom ezt a kutyát. Már megint ráncigálja a lábamat és rohadtul fáj.
Ordítani tudnék ahogy az aprócska pici tűéles fogait belevési a lábamba.

– Mit akarsz? Miért nem hagysz tanulni végre? Ez már a sokadik ilyen húzásod.
A kiskutyus természetesen válaszolt de Kira nem halotta.

– Csak szeretném,ha foglalkoznál velem és különben is nagyon kell már vécére mennem.
Te olyan helyes kislány vagy,biztos jól kijövünk majd de szerintem rohadtul nem értesz ám az állatokhoz.

Kutyus Adél

Türelmesnek kellene lenned és tudnod,hogy szükségleteim is vannak és kiszolgáltatott vagyok a világra és nektek embereknek.
Kira sokáig tűrte,hogy a kiskutyus nem hagyott békét neki.
Egyik nap szüleinek panaszkodott és dühből azt mondta,hogy nem szeretné ezt az állatot,mert nem tud tőle tanulni.
Apukája komolyan vette a szavait egyik nap hazatérve az iskolából arra eszmélt,hogy nincs már ott a kölyök kutya.
A lány kétségbeesve kereste. Édesanyja sem tudott róla,hogy a kislány édesapja vissza vitte Mollyt ahonnan hozta.

Teltek-múltak a hónapok. Kirának nagyon hiányzott Molly.
Anyukájával együtt elmentek abba a közértbe ahol Molly házőrző lett volna.
Eredetileg úgy jött a kiskutya,hogy csak felneveli a család míg nagyobb nem lesz és utána megy a közértbe.
De ezt Kira édesanyja már az elején nem akarta,mert tudta,hogy megszeretik az állatot és nehéz lesz megválni tőle.

Nagyon sokat nőtt már a kutya,ha lehet így mondani éppen tinédzser korba lépett.
Úgy örült kis gazdájának,hogy majdnem felborította és össze-vissza csókolgatta.
Sírtak,ríttak a látványtól milyen nagy és gyönyörű jószág lett belőle.

Molly szinte repült. Csukott szemmel is tudta a hazafelé vezető utat.
-Tudtam,hogy eljössz értem kedves kis gazdám. Vártam és reménykedtem .Minden nap az ajtót néztem,hogy mikor lépsz be rajta. És íme már együtt vagyunk újból. Nem haragszom,nagyon szeretem az én kis ember családomat.
Mert ugye már Ti vagytok az én kis családom.

Jól bántak a kis jövevénnyel és mindent megadtak neki. A lelkiismeret furdalás miatt is.
Sajnálták,hogy Mollynak rossz emlékei is vannak velük kapcsolatban.
És azon voltak,hogy a kutyus minél hamarabb elfelejtse rossz emlékeit.

Kutyaiskolába járt. Nagyon sok barátja volt. Nagyon sokat sétáltak,kirándultak.
Molly szerette fitogtatni az erejét a többi kutyával szemben.
Megmutatni,hogy Ő a falkavezér és milyen egy erős kutya. De ettől függetlenül nagyon sok barátja volt.
Megemlítendő Tomi,Ő egy foxi kutyus volt. Körülbelül a lábáig ért Mollynak.
De imádták egymást. A gazdák megbeszélték,hogy találkoznak és együtt viszik sétálni a kutyusokat.
A két kis kutya olyan volt mintha testvérek lennének. Mindig megérezték,ha valamelyiküknek baja volt.
Azért voltak veszekedések is. Molly aki őrző-védő kutya volt és néha az erejét fitogtatta és Tomi aki egy makacs,önfejű kotorék eb. Háát jó kis páros………………. 

De nem csak Tomival volt jóba.
Ahová lejártak játszani egy nagy zöldes füves rész volt amit a kutyások kutyafuttatónak neveztek el.
Ellepték a kutyusok a helyet és sokat futkostak, önfeledtül játszadoztak.
Itt születtek barátságok emberi és állati szinten is.
Molly kis gazdája itt lelt először udvarlóra. Persze a fiú is kutyával jött,Betyárnak hívták.
Inkább egy régi Dingó kutyára emlékeztetett a vöröses bundájával. Sokan a telep királyának nevezték.
Harcias volt de persze Molly belopta Betyár szívébe magát.
És lassan a fiú is a lány szívébe de mint minden ez is megváltozott. Véget ért a kapcsolat.
Volt nagy szomorkodás. Ilyenkor Molly odabújt kisgazdájához és vigasztalta.

-Drága kis gazdim,ne szomorkodj!
Meglátod lesz még udvarlód olyan aki meg is érdemel téged,mert te nagyon szép és jó lány vagy és az én kis gazdim.
Úgy örülök neki. Hozzád bújok,hogy érezd: szeretlek.

Molly teljes családtaggá vált. A legrosszabb szokása az volt, hogy imádott kövekkel játszani.
A gazdák dobálták a köveket neki,hogy fusson utána de Molly a szájába vette.
Szinte már lekopott a foga a sok kőtől. Nem tudni milyen okból és hogyan de Molly egy idő után lenyelte a köveket.
Az orvos állapította meg,hogy öt kő van már a hasában amit begyűjtött játszadozás alkalmával.
Egy csoda volt, hogy nem kapott bélcsavarodást.

Megműtötték és kivették a köveket a hasából. Annyira őrülten imádta a köveket.
Gazdái nem tudták minden lépését követni ezért,hogy elkerüljék az újabb bajt szájkosarat kapott.
Molly ismét rosszul lett.
Kiderült,hogy még három követ látnak a gyomrában. Újabb műtét várt rá.
Ez sajnos benne lehetett már az első alkalommal is de nem vették észre az orvosok.
Utána már jöttek a bajok mintha Molly feladta volna életkedvét és élni akarását.
Pedig ez a kutya megmutatta gazdáinak mi is a szeretet, hűség és hogyan kell a múlton túllépni és a jelenben élni.
Mert ugye nem indult jól a közös életük de utána csupa öröm és boldogság várt rá.
Arról nem is beszélve,hogy Molly mindig tudta,hogy gazdái vissza jönnek érte. Hitt bennük!

Egyre több baja lett és egyik nap összeesett.
Ez már a vég volt. Kira úgy döntött nem szabad Mollynak szenvednie tovább,el kell altatni.

Mielőtt édesanyja és édesapja elvitték a kutyust Kira és Molly elbúcsúztak egymástól.
-Egyetlen kiskutyám,köszönök minden szeretetet Neked és,hogy hűséges kutyám voltál.
Sosem felejtelek el, mindig itt leszel a szívemben.
Jó volt nézni annyira gyönyörű kutya voltál,jó volt érinteni a finom,selymes bundádat és jó érzés volt
a két szép szemedbe nézni ami hűséget,barátságot,szeretetet,megértést sugárzott.
Ég veled Molly!

-Sajnálom kisgazdám de az én küldetésem véget ért. Megtanultátok amit kellett mellettem.
Örülök,hogy megismertelek és veled lehettem. Küldök majd egy meglepetést Nektek, hogy ne szomorkodjatok.
Ég veled Kira…………………és Molly most már az örök vadász mezőkre került.

2 hét szomorúság után Kira úgy gondolta,hogy legyen egy másik kutyájuk.
Azt hallotta,hogy amikor egy számukra fontos kisállat elpusztul akkor vagy azonnal kell másikat szerezni
vagy nem lesz képes az ember egy új állatot befogadni,mert félni fog,hogy újból átéli azt a fájdalmat amikor elveszítette
szeretett kedvencét. Anyukájával el kezdtek keresgélni. Kira rá is akadt egy tenyésztőre.
Szólt barátjának és elmentek a kutyusért.
Az édesapa hallani sem akart újabb kutyáról és ezért a kutyabeszerzési tervüket titokban tartották.
Úgy gondolták,ha majd meglátja apuka az új jövevényt biztosan ellágyul a szíve.

Kira kiválasztott egy helyes kislány kutyust.
Egyedül Ő volt aki a kennelben hancúrozott a többi kis testvére pihent és aludt.
Kiderült,hogy pont azt a kiskutyát egy kislány már előzőleg kiválasztotta magának.
Kira szomorú lett,mert érezte,hogy már most van egy kapocs köztük a kutyussal. Még pacsizott is Kirának.

-Nekem Te kellesz gazdinak.
Biztos imádni fogjuk egymást-mondta a kicsi kutya és a kerítésen át parolázott Kirának.
Annyira édes volt,hogy Kira majd megzabálta.

A tenyésztő nagyon kedves volt azt mondta,hogy kicseréli a kutyákat és a kislánynak úgy sem fog feltűnni,hogy nem azt kapja a akit kiválasztott. Kira nagyon örült neki.
Egy pici para benne volt, hogy mi van,ha Őt fogja becsapni a tenyésztő.
De nem,nem,Ő biztos meg fogja ismerni a Kiválasztottat!
Ez így is lett.
A tenyésztő tartotta a szavát és megkapta a kis robbantott szőrű mini német juhász ebet.

adél
Össze-vissza állt a szőre,tényleg úgy nézett ki mint akinek berobbantottak a szőre közé.
De ez volt a szexepilje, iszonyúan aranyos és tökéletes kutyus volt.
Hazavitték.
Valahogy meg kellett mutatni robbantottkát Kira édesapjának. Izgult, hogy mit fog apukája szólni a kis jövevényhez.

-Íme apa itt van egy új kutyus akit miattad vettünk,hogy ne szomorkodj Molly miatt. Ugye tetszik?
Kira apukája ránézett a kiskutyára és csak mosolygott.
Ez tündéri-gondolta magában-
Semmi gond nem volt,mindenki örült a még nevesincs kisállatnak.
Na ez volt nehéz,nevet választani.
Mivel Molly örökre a szívükben volt így mindenképpen úgy gondolták Ő küldte ezt a drága kiskutyát,hogy a kis családja ne szomorkodjon. Ezért úgy döntöttek,hogy Molly anyja nevét kapja a kicsi. Őt Chloénak hívták.
Az édesapának volt egy két ötlete,hogy mi lehetne még a kutya de a lányok leszavazták Őt.
Chloé lett. De persze volt mindenféle beceneve a robbantott szőrűtől a zöld fülű tiger-ig a fülében lévő tetoválása miatt.
A mókamester és huncutka is passzolt rá.

Chloé kezdett felcseperedni………kicsinek inkább édesnek volt mondható viszont ahogy megnőtt egy
gyönyörű szép kutya lett belőle. Csillogóan fénylett a szőre és világítottak a hófehér fogai.
Gazdái gondolták is magukban,hogy nagyon vigyázni fognak Cloé fogaira ne járjon úgy mint Molly.
Kicsit mandulavágású szeme volt. Egyedi és különleges.
Ami nagyon érdekes volt,hogy Cloé „megörökölt” egy-két Molly barátot.
A kutyák annyira szerették és ugyanúgy viselkedtek Cloéval mint anno Mollyval.
Kicsit mesébe illő volt és olyan misztikus a család szemében ez a helyzet.
Meg voltak győződve róla,hogy Molly előkészítette odafent a történéseket és minden jóval megáldva született Cloé.

Természetesen Cloénak is lett két szívbéli barátja, az egyiket Ivánnak hívták, Rottweiler kutya volt.
Hívhatták volna Rettegett Ivánnak is mint az orosz cárt de annyira jámbor volt és kedves,
hogy már elgondolkoztató volt,hogy igazi Rottweiler-e? Viszont Cloét bármikor képes volt megvédeni.
Másik kis barátja egy Pumi volt. Fekete bozontos kutyuska.
Ki sem látott a szeme előtt lógott szőrpamacsoktól. Szinte egy idősek voltak.
Különleges kapcsolat volt az övék. Nem bírtak egymás nélkül meglenni de egymással sem.
Ez a se veled se nélküled kapcsolat. Cloé képes volt Betyárék háza előtt üldögélni és várni a kis Betyárt.
És ez visszafelé is igaz volt.
Meglátták egymást és őrült futkosásba kezdtek.
Cloé minden alkalommal rávicsorgott,betámadta, mintha tudatni akarná,hogy kis apám itt én vagyok a nagyobb a szebb és az lesz amit én mondok. Utána mehetett a játék.

Cloé bandázott. Volt egy hatalmas Kaukázusi juhász kutya is a csapatban.
A gazdája annyira édesen tudta mondani neki,hogy picikém.
Egyszer „Picikém” lement a futkosóról az útra és megállította a 20-as buszt. Mókás volt nagyon.
Gyönyörű éveket éltek Kiráék Cloéval. Őnélküle nem lett volna olyan jó az élet. Kira sokszor mondta Cloénak,hogy jó,hogy vagy és nagyon szeretlek. Cloé csak nézett a gyönyörű melegséget sugárzó szemeivel.
Szerette gazdáit nagyon.
Anyukája volt aki ételt adott neki,apukája aki az egyetlen férfi nemű volt a családban,mert hármas nőuralom volt,ő volt akitől tartott Cloé és Kira akivel sokat sétált és kirándult.
És persze ne feledkezzünk el a nagymamáról aki szintén szerette Cloét. Viccesen átoknak hívta.
Amikor nagyi látogatóba jött Cloé már szaladt elé a lépcsőházba és majd feldöntötte a nagyit.
Ekkor mondta mindig,hogy
– na mi van Te átok,itt vagyok,engedj már be,nehogy fellökj!
-Úgy örülök neked is idős hölgy,mert érzem,hogy jó vagy de annyira visszatartod a szeretetedet és nem mutatod ki.
Ezért próbálok itt jó pofizni,hogy felolvadjon a jég ami benned van.
Érdekes,hogy Cloé még az állatorvosnak is örült.
Szétnyaldosta, körbeugrálta és utána meg szaladt a fürdőszobába elbújni a mosógép elé nehogy már hozzá tudjon férni a doki és egy injekciót beadjon.

És ez minden alkalommal így történt.

-A fenébe már megint azt a brutál tűt akarja a pihe-puha bőrömbe szúrni. Nem értem mire jó ez????
Tökre aranyos a fickó és mégis meg akar bökdösni. Szúr és csíp és fáj. Nem és nem,nem engedem.
Jaaaaaaaj,beszúrta!

Teltek, múltak az évek. Cloé öregedett és egyre nehezebben tudott már menni is.
Szép évek voltak mögötte. Soha semmi baja nem volt a toklászon kívül ami mindig belement a kis fülecskéjébe.
Főleg amikor kicsi volt. Akkora füle volt,hogy nem is volt nehéz belemennie,főleg még hempergőzött is.
Szóval már nőgyógyászati baja is volt. Azt mondta az orvos, hogy daganata van.
Már kívülről is látszódtak a csomók. Egyre inkább elveszítette tekintete az élni akarást.
Valószínű már fájdalmai is voltak. Orvos tanácsolta az elaltatást. 13 éves elmúlt Cloé.
Jócskán túllépte a német juhász kutyák maximum korát.
Főleg,ha azt nézzük,hogy novemberben altatta el a család és januárban már 14 éves lett volna!!!!!!!
Kira édesanyja névnapja volt amikor úgy döntöttek elaltatják Cloét.
Kira szintén nem akarta látni amikor elaltatják a kutyát,mint Mollynál sem.
De természetesen elbúcsúzott tőle is. Ölelte és csókolta Cloét.
-Szeretlek, imádlak egyetlen kiskutyám. Csupa jóság van benned.
Sosem foglak elfelejteni amíg csak élek. Jó volt, hogy velünk voltál és ilyen hosszú évet éltél.

Számomra igaz az a mondás,hogy kutya nélkül lehet élni de nem érdemes.

-Szia kisgazdám. Köszönöm a szép szavakat. Köszönöm,hogy itt lehettem.
Kívánom,hogy szerencsés életed legyen. Épségben,egészségben éljél.
Én is szép életet éltem meg. Hálás is vagyok érte.
De most már itt az idő. Szólítanak odafentről. Találkozom Mollyval és nagyival is.
Isten veletek!

mancsKira nem sokkal Cloé halála után álmodott a kutyával. Egy nagy tisztáson voltak.
A messzi távolban egy tó volt, hatalmas nagy fák vették körül és teli volt emberekkel.
A lány minden áron a kocsiba akarta Cloét betenni,hogy menjen haza vele de a kutya mindig eltűnt és már csak azt lehetett látni,hogy a messzi távolban futkos és körülötte sok-sok ember akik játszanak,horgásznak ,fürdenek a tóban és nagyon jól érzik magukat.
A negyedik próbálkozásnál Cloé Kira szemébe nézett és azt mondta: nagyon szeretlek kis gazdim de már nem mehetek vissza.
Itt élem az életemet és nyugodj meg jól érzem magam. Az egyik felem vissza menne veled,hogy ne legyél szomorú de a másik felem maradni akar,mert már itt folytatódik az én életem.

Kira megértette,elengedte a kutyát. Felébredt és megértette az álom értelmét.
Minden rendben van itt a világban,minden úgy történik ahogy történnie kell.
Neki most az a feladata,hogy lelkileg is elengedje a kutyát de természetesen szívében örökre élni fog.

Ez a történet a két kutya emlékére íródott. Cloé 4 éve ment el. De emléke sosem halványul el.

Galambosi Adél
Spirituális Lélekgyógyász hallgató

Reklámok