Barátság *Mese

Egyszer volt hol nem volt……volt egyszer egy kíváncsi kis mókus.

Anyukájával,apukájával és két kis mókus testvérével éldegéltek a kerek erdő közepén.
Misu volt a legkisebb a legkíváncsibb viszont a legnemesebb szívű is közülük.
Egy téli napon Misu hazafelé tartott az iskolából testvéreivel. Nagy pelyhekben hullott a hó.
Mentek a kerek erdőn keresztül és találkoztak az Oroszlánnal. Ő volt az állatok vezetője.
Kérte az Oroszlán a gyerekeket,hogy nagyon vigyázzanak mert az Ordas farkas az erdőben ólálkodik és próbálja a
gyerekeket elcsábítani a házába azért,hogy rávegye Őket takarítsanak ki nála és rakják rendbe a házát,kertjét.

ordas

Ordas valaha egy vidám fiatal farkas volt aki magányától egyre inkább befelé fordult és feladta annak reményét,hogy valaha boldog lehet. Azt választotta,hogy gonosz lesz az állatokkal és kitol velük ott ahol csak tud.
Ezért a többi állat kiközösítette és már szóba sem akartak állni vele.
Kitalálta,hogy a gyerekeket befogja,hogy kitakarítsák és rendbe hozzák elhanyagolt házát,udvarát.

A gyerekek megköszönték az oroszlánnak a figyelmeztetést.
Másnap Misó tovább maradt az iskolába és így két testvére hamarabb hazaindultak.
Hazafelé menet találkoztak a farkassal aki a mókusokat akarta elcsalni otthonához.
Szerencsére a két kis mókus emlékezett az Oroszlán szavaira és gyors léptekben hazarohantak szüleikhez.
A szülők már csak azon aggódtak,hogy kíváncsi Misu nem esik-e Ordas csapdájába?!

Már szürkülni kezdett mikor Misu elindult hazafelé.
Semmi félelem nem volt benne átvágott a kerek erdőn és nézett jobbra, balra de Ordas sehol sem volt. Időben hazaért és köszöntötte az idegességtől majd megőszült szüleit. Nagy volt az öröm, hogy Misu hazaért és nem történt baja.
Hétvége közeledett.
Misu elindult egyedül édesanyja kérésére,hogy hozzon finom friss ennivalót.

Testvérei addig otthon maradtak és szorgalmasan segítettek a mókus szülőknek a ház körül.
Édesanyja többször is elmondta,hogy ne álljon meg,ha az Ordast látja,legyen nagyon elővigyázatos.

Misu elindult……………
Hát persze,hogy Ordas alig várta,hogy találkozzanak és végre valakit odacsaljon a házához.
Megszólította a kicsi mókust. Misu elindult vele a házhoz.
A farkas örült magában,hogy végre egy ostoba kisállat aki megcsinál majd mindent neki.
Megérkeztek.
Ordas még meg sem tudta mutatni a házát,mert Misunak be nem állt a szája.
Kért egy pohár innivalót. Farkas hozott neki. Misu megdicsérte, hogy milyen figyelmes és kedves.
Utána ennivalót kért. Ordas kezdett már picit dühös lenni de gondolta majd csak eléri a célját.
És Misu csak mesélt és mesélt.
Agyba főbe dicsérgette Ordast,hogy Ő milyen okos és szorgos és neki biztos nagyon sok barátja van,
mert Ő egy nagyon jólelkű farkas. Ordas már a pipától nem látott majdnem elordította magát mikor Misu újból megszólalt!

-Leszel a barátom?
Téged választalak,mert megbízom benned és olyan jól érzem itt Nálad magam.
Kicsit rendetlenség van de szívesen segítek rendbe tenni a házat,hogy utána jól érezzük itt együtt magunkat.
Ordas már azt sem tudta,hogy ordítson vagy nevessen. Hirtelen melegséget érzett odabent.
Nem értette ezt az érzést. Már nagyon régen érzett ilyet. Ellágyult a szíve.

-Most már indulnom kell várnak a szüleim de jövök holnap is hozzád.
Olyan hirtelen állt fel és ment el Misu,hogy a farkas meg sem tudott szólalni.

ordas és mókusMásnap is eljött a kicsi mókus.
Ordas nem akarta beismerni magának de alig várta,hogy megérkezzen.
Mókuska nekiállt takarítani de olyan aprócska volt,h mindig segítséget kellett kérnie.

-Drága barátom kérlek csináld ezt meg ,mert én nem érem el.
A végén már együtt takarítottak és a ház körüli munkákat is együtt végezték.

Később amikor elfáradtak leültek pihenni kicsit és beszélgettek.
Így teltek a napok és hetek.

Ordas hatalmas változáson ment keresztül.
Ez a változás először önmagában történt és szép lassan szinte már sugárzott kívülről is.
Újra fiatalnak érezte magát és életvidám lett.
Otthon kezdett feltűnni a mókus szülőknek,hogy mókus gyermekük mindig később jön haza.

Misu elmondta,hogy lett egy barátja.
A szülők majdnem szívbajt kaptak amikor megtudták,hogy Ordas a barátja.
Természetesen eltiltották Tőle. Szigorú felügyelet mellett mehetett ide-oda Misu.

Ordas csak várta és várta. Magát hibáztatta,hogy Ő senkinek nem kell és senki sem szereti.
Ismét a rossz gondolatok vették át az irányítást. Szinte már semmit nem evett és semmi nem érdekelte.
Tavasz lett.
A fák kezdtek kizöldülni és a virágok gyönyörűen pompáztak szebbnél-szebb színekben.

Piros pipacs,sárga nárcisz,lila viola és a fű is zöldellt.
Ordas kiment a házából de nem jutott messzire,mert annyira le volt gyengülve a szervezete,hogy összeesett a Tölgyfa tövében.
Szerencséjére egy vaddisznó megtalálta.
Megetette és megitatta. Így teltek a napok. Ordas nagyon rossz lelki állapotban volt.
Az volt a kérése,hogy találkozhasson kis barátjával Misuval,mert csak Ő tudja meggyógyítani a jelenlétével.

Eközben Misu sem volt jól.
Letört volt, nem evett és nem ivott. Nagyon aggódtak a mókus szülők.
Nem tudták mitől lett hirtelen ilyen rosszul az Ő kicsi fiúcskájuk.
Még álmában is Ordas nevét említette.

Misu szülei sokat tanakodtak és úgy döntöttek,hogy elkísérik Misut a farkashoz.
Csillogott Misu szeme a boldogságtól mikor meglátta barátját. Ordas úgyszintén örömtáncot lejtett.
Megölelték egymást.
Ordas megköszönte a szülőknek,hogy elhozták barátját,mert Ő a gyógyszer a bajára.

Mókus és ordas
A boldogtalanság helyét most már átvette az öröm érzete.
Misu elmondta neki,hogy most már Őnélküle is boldognak kell lennie,mert a boldogság önmagunkból fakad és szeretnünk kell magunkat.
Misu szerint jó tulajdonságokkal rendelkezik és higgyen önmagában,mert Ő egy szerethető nagyon kedves,aranyos farkas.
Azt is elmondta,hogy Ő azért volt rosszul,mert érezte,hogy Ordassal valami nincsen rendben.

De természetesen Misu minden héten egyszer átment barátjához és sokat beszélgettek,tanultak egymástól.
Ordas megtanult hinni önmagában és abban,hogy Ő is értékes.
A farkas sokat olvasott a mókusnak aki kifejezetten érdeklődött a csillagászat iránt.
Híre ment a kerek erdőben,hogy Ordas mennyire szépen tud olvasni.

Sok kis csemetét vittek a szülei hozzá,hogy a gyerekek ily módon tanulhassanak.
Ordas úgy érezte érdemes élnie.
Már nem volt többet magányos. Fontosnak érezte magát és tudta,hogy a többi állat is tiszteli.
Örök hálával tartozott kis barátjának akiről írt is egy könyvet.

Misu felcseperedett és csillagász lett belőle.
Az összes kis állat boldogan élt kerek erdőben míg meg nem haltak.

A mesém ezzel véget ért. Ha nem hiszitek járjatok utána.

 

Galambosi Adél
Spirituális Lélekgyógyász hallgató

Reklámok