Útonjáró – Avagy az önismeret ösvényén; A szabadságról

Kata cikk 1“Boldog az az ember, aki hozzátartozói tökéletlenségét éppúgy elviseli, ahogy szeretné, ha az ő tökéletlenségét mások elviselnék.”
– Assisi Szent Ferenc gondolatával indítom ezt a cikket, amelyet a tikkasztó nyári hőségben különösen megszívlelendőnek tartok.
Hozzátehetnénk, hogy ezt akár ki is terjeszthetnénk valamennyi embertársunkra, nem? hiszen senki sem tökéletes, és ezzel most remélem senkinek nem gázoltam bele az ego-jába.

Gondolom észrevettétek már ti is, hogy ilyenkor nyáron az embernek szinte szó szerint elgőzöl az agya a melegben, és felfokozódnak az indulatok.
Pattanásig feszülnek az idegek – éppen elég csak egy péntek délutánra gondolni, amikor elindul az autóáradat a pályán valamelyik tópart felé.
Hogy jön ide a szabadság fogalma?

Egyszerű: szabadon választhatunk, hogy mi hogyan hat ránk.
Életünk minden pillanatában eldönthetjük, hogyan választunk, és ez a választás kötelez minket a döntésre. Ha nem választ valaki, mert azt mondja, “nem tudok dönteni”, valójában azzal is dönt.
Úgy dönt, hogy átadja a választás jogát az ő ügyében másoknak. Jobban jár? hááát, én kétlem. A következményeket minden esetben ő viseli.

Hogy is kapcsolódik ez ez vissza a nyári hőséghez és az idézethez?
Maradjunk az autópályás példánál: bedugul a forgalom, bénázik valaki előttünk, vagy éppen le akar tolni valaki, villogtat ezerrel, persze hiába menne, autók sokasága előttünk. Vajon ki hogyan reagál egy ilyen szituban? TE hogyan reagálnál? de úgy zsigerből? nem agyból?
Ha egy pillanatra kívülállóként tekintünk magunkra egy ilyen vagy hasonló helyzetben, akkor elég nevetségesnek találjuk majd, ha dühösen, akár szitkozódva, mutogatva, vagy egyéb jeleket használva gyakorlatilag felvesszük a másik ideges ember attitűdjét, és mi is úgy viselkedünk.

Mi történt valójában? Tudat alatt beindult az ösztönös reakció és cselekedtünk. Beidegződés, vagy a sok stressz, a meleg minket is kikezdett.
Igazából sok mindenre, bármire lehetne fogni, de a lényeg, hogy az eredmény mi? jobban érezzük magunkat tőle? pár pillanatig lehet, hogy segít levezetni a gőzt, de ha így mész végig a pályán Budapesttől a balatonakarattyai elágazóig már olyan idegbeteg leszel, hogy még.

És miért? mert hagytad, hogy az ösztönös reakcióid átvegyék az uralmat. A jó hír, hogy dönthetsz úgy is, például egy követező alkalommal, hogy “Állj! most miért is idegesítsem magam emiatt az ember miatt? miért akar vajon minden áron előrébb haladni? Áá, lehet, hogy épp szülni készül a felesége, vagy beteg a gyereke, vagy a kutyája/macskája. Jobb lesz nekem attól, hogy feltételezésekbe bocsátkozom, és rosszra gondolok? hogy biztos egy köcsög bunkó, azt hiszi mert ilyen-olyan rendszáma vagy autója van, őneki mindent szabad? Naés? még ha ezt is gondolja magáról, engem hol kell ez érdekeljen?
Hadd menjen!”

Persze a szuper az, amikor már úgy engedsz el valakit, vagy sem (!), hogy abszolút érzelemmentesen tudod lereagálni a szitut.
Minél többször döntesz úgy, hogy nem zsigerből, hanem tudatosan döntesz arról, egy helyzetben hogyan reagálsz, annál kevésbé fognak megviselni a feszült helyzetek. Ez a döntés szabadsága!..egy bizonyos szemszögből vizsgálva.
A szabadság három szintje

A szabadság eszméjével sokszor sokan foglalkoztak már a történelem során, én itt Kurt Tepperwein A szellemi törvények című könyvét hívom segítségül.

1. Szabadságomban áll megszabadulni valamitől
Például a vágyak rabságából. Húh, ez elég elengedésnehéznek tűnhet a mai fogyasztói társadalomban, ahol mindenhonnan az érzékeinkre ható reklámok
áradnak felénk, különböző vágyakat gerjesztve, főleg birtoklási vágyat, vagy az egónknak hízelgő kijelentésekkel bombáznak, “mert mi ezt és ezt megérdemeljük.

“Nos, még ha meg is érdemeljük, valóban szükségünk van rá a tartós öröm állapotához?!
Tapasztalatból mondhatom, hogy nem, nincs. Erre nemrég jöttem rá, bevallom sokszor belesétáltam az egóm csapdájába, aki a kisördög hangján súgta, hogy ezt vagy azt most még meg kéne szerezni, mert hát milyen jó lesz..Valóban jó volt, de meddig? pár óráig? napig? hétig? Aztán új célpontot keresett egy újabb vágy kioltására.

Felfedeztem, hogy minél inkább leegyszerűsítem az életvitelem, annál több időm marad megélni a pillanatokat, annál kevesebb dolog vonja el a figyelmemet az élet apró örömeiről.

Azt mondja Tepperwein, hogy minden birtoklás illúzió csupán. És mennyire igaz! Magunkkal viszünk bármit is a halálban? Egy frászt..
Jaja, tovább lehet örökíteni dolgokat, na de mennyivel fontosabb az, hogy valódi értéketeket adj át másoknak, cuccok vagy pénz helyett.
Arról nem is beszélve, hogy nem is biztos, hogy nekik szükségük van arra, amit te átadni akarsz, csak te azt gondoltad, hogy majd jó lesz neki.
Na persze..

Az elengedés tehát erősen kötődik a szabadsághoz: minél több mindent el tudsz engedni, annál szabadabban fogod magad érezni. Mi mindent lehet elengedni?
– a régi tudatállapotot, amihez a következő érzések tartoznak: harag, félelem, gond, negatív stressz, bűntudat, érzékenység, kisebbrendűségi érzés,
önsajnálat, gyűlölet, irigység, bizonytalanság, utálat, izgalom, agresszió, düh, stb.
– magatartásformákat: kényelmesség, hamisság, szeretetlenség, intolerancia, hűtlenség, ítéletek, fegyelmezetlenség, szenvedély, rossz szokások, igények, stb.
– elvárásokat: túlzott igények önmagammal, a többiekkel és az egész világgal szemben, vágy arra, hogy tiszteljenek, hogy megértsenek, hogy szükség legyen rám,
hogy keresztülvihessem az akaratomat, hogy több legyek, mint a többiek, hogy győzzek, stb.
– a múltat: megcsontosodott elképzelések, túlhaladott program, elavult célok, normák, határok, neveltetés, környezeti befolyás, klisék, szerepek,
negatív gondolkodás, negatív önkép, elvétett hivatás, betegség, szülői kötöttség, partner, gyerekek, vagyon, karrier, test, megbánások, sértődések,
csalódások, szegénység.
– plusz az önfejűség és az ego.
Aki mindezekhez nem ragaszkodik, megérezheti a valódi szabadság érzését, a természettel való összhangot, a nagyobb egész részeként létezést. A tökéletes lelki nyugalmat.

2. Szabadságomban áll valamit tenni
Képzelheted azt, hogy mi minden ember különálló ego és ennek megfelelő módon jogos önző módon élni, azonban ezzel csúnyán becsapod magadat!
És az élettől majd időről időre megkapod a pofonokat, hol kisebbet, hol nagyobbat, amíg a leckét meg nem tanulod.
Hogy mindannyian egy hajóban evezünk, egy nagyobb egész részei vagyunk, és hogy minél előbb felismerjük,
mi is létezésünk értelme, vagyis hogyan tudjuk a kapott képességeinkkel a legjobban szolgálni ezt a nagyobb egészet, annál hamarabb fogunk tudni teljes életet élni.

lelki béke
3. Az igazi szabadság
Nagyon röviden: akár hiszel benne, akár nem, a szellemi törvények működnek és hatnak, univerzálisak, és nem érdekli őket, hogy neked tetszenek vagy sem.
Megpróbálhatsz kibújni egyik-másik alól, ám ekkor majd egy betegség, vagy szenvedés formájában “korrepetálást” kapsz a sorstól.
Ha együttműködsz ezekkel a törvényekkel, harmóniában élhetsz a természetet és a világunkat átható erőkkel.
Akárhogy is, a választás (szabadsága) a kezedben van! És ez az egyetlen igazi szabadság.
Szívből ajánlom; Kurt Tepperwein: A szellemi Törvények című könyvét, a többi szellemi törvénnyel való ismerkedésre.

Kellemes nyarat kívánok!

Zongor Kata
Spirituális Lélekgyógyász Hallgató
2015. július 6.

Reklámok