Útonjáró – Avagy az önismeret ösvényén; Öleld magadhoz a halált!

Kép3Az esetleges első benyomásoddal szemben nem, nem őrültem meg, hogy ilyet írok. Sokkal inkább az utóbbi időszak eseményei és az ezeken keresztül nyert új meglátás mondatja ezt velem.Elgondolkodtál már rajta, mi mindent kötsz a halál fogalmához?Ha még nem, tarts velem és talán magadban is felfedezel egy új látásmódot.
Vagy nem. Egy próbát megér, igaz?
“A veszteségek életünk részei, egyetemes, elkerülhetetlen állandók. És szükségesek is, mert általuk fejlődünk.
Voltaképpen a veszteségek és a velük kapcsolatos magatartásunk által vagyunk azok, akik vagyunk.” – részlet Jorge Bucay A könnyek útja c. könyvéből.
Érdekes megközelítés. Aki valaha elveszített valakit, aki közel állt hozzá, biztosan olyasmit gondol, hogy ez baromság; a halál igazságtalan, könyörtelen és soha nem lehet rá felkészülni.
Bizonyos helyzetben tökéletesen igaza van van annak, aki ezt gondolja.
Ha azonban ezt gondolja egész életben, akkor sajnos egy roppant mély élménytől fosztja meg magát.
A gyász folyamatának megélésétől, amely kivezetné őt
a fájdalomból valami új tapasztalás felé.
Ezt nem a könyvben olvasottak, hanem személyes tapasztalataim alapján állítom. Bevallom, kemény, és aki az életnek csak a kellemes oldalát hajlandó meglátni, annak tuti könnyebb lesz élete végéig valaki mást, másokat okolnia a fájdalmáért.
Vigasztalásként mondom, hogy mindig lesznek olyanok, akik vevők is erre és tovább szítják keserű érzéseit.
Ez továbbviszi vajon az életben?
Persze, persze, sokan közülük nem is akarnak/tudnak továbblépni… ez talán a legszomorúbb benne.
No de, aki nyitott arra, hogy jobban megismerje a gyászfolyamat lépéseit, az büszke lehet magára, mert nemcsak saját magának, de embertársainak is jót tesz vele. Hogy hogyan?
– együttérzőbb lesz (mert jobban megérti, min megy keresztül adott helyzetben ő vagy valaki más)
– higgadtabb lesz (csökken az érzelmi kilengés)
– cselekvő- és kezdeményezőképesebb lesz (mert tudja, hogy a helyzet, amiben van, az átmeneti)
– kisebb az esélye, hogy saját magában vagy másokban kárt tegyen (mert tudja, hogy nincs egyedül)
Hogy csak azokat említsem, amelyeket magamban felfedeztem.

Szeretem Bucay-nak, ennek az argentin pszichológusnak a könyveit, mert közérthető módon ír összetett érzelmekről, jelenségekről,
közvetlen stílusban. Legszívesebben együltő helyemben elolvasnám egy-egy könyvét.

A Veszteség
Hadd hangsúlyozzam, hogy amikor veszteségről írok, akkor nem “csak” egy szeretett személy, házi kedvenc halálát, elvesztését értem alatta.
Egészen banális dolgok, események is elindítják bennünk a gyász folyamatát, anélkül, hogy tudatában lennénk.

Például:
– szeretett dédnagymamánktól kapott fülbevaló elvesztése
– általunk igazságtannak vélt döntés feldolgozása
– csalódás ember(ek)ben, akikben hittél
– kedvenc éttermünk bezárása
– remélt/vágyott esemény be nem teljesülése
– munkahely elvesztése.
MILYEN A “NORMÁL” GYÁSZ?

Kép1A normál gyász szakaszait az alábbiak szerint fogalmazza meg:

1. Hitetlenség – bénultság, tagadás, zavarodottság
2. Regresszió – keserves zokogás, bömbölés, kétségbeesés
3. Harag – a haláleset okozójával és a halottal szemben, aki elhagyott
4. Bűntudat – mert nem tudtuk megmenteni vagy mert nem tettünk semmit
5. Vigasztalanság – tehetetlenség, aggodalom, hallucinációk, eszményítés, rombadőlés-érzés
6. Terméshozatal – az elhunytnak szentelt, általa ihletett cselekvés
7. Elfogadás – megkülönböztetés, interiorizáció (azaz elfogadjuk, hogy tovább lehet menni, de a sebhely örökre ott marad).
Nagy jelentősége van a sorrendnek, és annak is, hogy mindegyiken keresztül kell menni, csak úgy lehet épségben túljutni a veszteségen, fájdalmon.
MILYEN A “KÓROS” GYÁSZ?
Amikor a normál gyász folyamata elakad, vagy megszakad akarva vagy akaratlanul az alábbi 4 ok valamelyike miatt:
1. A gyász feldolgozása meg sem kezdődik
2. Valamelyik szakaszban betegesen elakad
3. Eljut valameddig, majd újra és újra visszatér egy korábbi szakaszhoz
4. Elakad, mert megpróbál elkerülni egy szakaszt.

Kép4“ÁLLAPOTFELMÉRÉS”
A komplikációhoz kötődő leggyakoribb zavarok:
– súlyos depresszió
– kábítószer- vagy alkoholfüggőség
– integrációs pszichoszociális zavarok
– abnormális viszonyulás a veszteséghez
– a saját halál visszatérő gondolata
– a tünetek abnormális tartóssága
– a bánat hiánya

Javaslom, hogy ha a fentiek közül valamelyik vagy több is jelentkezik nálad, fordulj pszichológushoz segítségért.
ÚTRAVALÓ – LELKI ELEMÓZSIA

Bucay tanácsai, a fájdalom útjának bejárására és túlélésére:
1. Engedjük meg magunknak a gyászt
2. Nyissuk meg szívünket a fájdalomnak
3. Adjunk magunknak időt!!!
4. Legyünk jók önmagunkhoz (szeressük önmagunkat)
5. Ne tartsunk attól, hogy megbolondulunk
6. Halasszuk el a fontos döntéseket
7. Ne hanyagoljuk el az egészségünket
8. Legyünk hálásak a kis dolgokért
9. Merjünk segítséget kérni
10. Igyekezzünk türelmesek lenni másokkal
11. Sok pihenés, némi öröm és egy csipetnyi szórakozás
12. Bízzunk abban, hogy képesek vagyunk folytatni
13. Fogadjuk el a veszteség véglegességét!!!
14. A gyász feldolgozása nem egyenlő a feledéssel
15. Tanuljunk meg “újra élni”
16. Koncentráljunk az életre és az élőkre
17. Határozzuk meg az álláspontunkat a halállal szemben
18. Térjünk vissza a hitünkhöz
19. Keressük a nyitott kapukat
20. Az úton előbbre jutva beszéljünk a tapasztalatinkról másoknak (pl. ez a cikk itt :-))
Én még hozzátenném, hogy a “nap mint nap felmerülő kisebb-nagyobb veszteségek és miattuk érzett fájdalom” túlélésének stratégiáját adja a kezünkben.
Ha csak a cikkben említetteket jegyzed meg a gyász folyamatáról és túlélési stratégiájáról, már sokat tehetsz önmagadért és a körülötted lévőkért!
Tudatosítsd magadban a lépéseket, tanácsokat és éld meg őket nap mint nap.
Sok sikert!
***
Ajánlott olvasmány: Jorge Bucay – A könnyek útja.

Zongor Kata
Spirituális Lélekgyógyász Hallgató

Kép5

Reklámok