Emma története

Lehet, hogy a Tiéd is?

Menjünk vissza 1965-be. Együtt fogunk most odautazni. A legtöbben már éltetek abban az időben a Földön. Ha mégsem, csatlakozzatok hozzánk akkor is, abban az időben.

1965… kora este van, egy gyönyörű kislány térdel az ágya mellett, és imádkozik.

angyalkaAzért imádkozott, mert az édesanyja ott állt mellette, és őt figyelte, mert biztos akart lenni abban, hogy elmondja az esti imát, mielőtt lefeküdne aludni. „Miatyánk, ki vagy a Mennyekben, szenteltessék meg a te neved…” Emmának fogjuk hívni ezt a kislányt – Emmának fogjuk őt hívni. Emma egy kollektív energia, nagyon is valódi, és nagyon is az összes Shaumbrát képviseli. Néhányan közületek valóban megtapasztaltátok ezeket a dolgokat, és néhányan nagyon is kötődni fogtok Emmához. Ott imádkozik az ágya mellett, miközben az édesanyja figyeli őt, ugyanakkor Emma nem rezonált erre az imára. Már elmondta több százszor vagy talán több ezerszer is, de még most is homályos maradt az értelme számára. Soha nem értette. Kívülről fújta az egészet, de valójában nem igazán értette az ima jelentését.

De érezte az energiáját. Tulajdonképpen egy félelmet érzett, miközben ezt az imát mondta, mintha valaki figyelné és bírálná őt. Nem szeretett imádkozni, de az anyja ragaszkodott hozzá. Nem csak azért nem szerette, mert le kellett hozzá térdelnie. Nem csak azért nem szerette, mert mást szeretett volna csinálni. Az az ima mindig félelmet keltett benne- tulajdonképpen minden ima félelmet ébresztett benne, amit az anyja kedvéért kellett elmondania. Emma csak azért mondta el azokat, hogy az anyja meg legyen elégedve. Azért tette mindezt, mert azt gondolta, hogy ettől az anyja talán majd jobban fogja érezni magát.

Az élet nehéz volt. Emma édesanyja és édesapja már egy éve elváltak. Az anyagi helyzetük is egyre nehezebb lett, és Emma érzett az anyjában egyfajta aggodalmat és félelmet, ami korábban soha nem volt jellemző rá. Az édesanyja régebben mindig mosolygott, énekelt és nevetgélt. És most ráncok jelentek meg Emma édesanyjának az arcán. Megkomolyodott a hangja. Nem volt több éneklés. Édesanyjának rajta kívül, még két bátyjáról is gondoskodnia kellett. Egyébként nekik nem kellett már imádkozniuk. Emma anyja teljesen belefáradt a fiúkkal való vitatkozásba… ezért most már csak Emmán múlt – gondolta ő – ennek az imádkozási rituálénak a teljes felelőssége a család összes tagja érdekében.
Emma édesanyja reggelente le szokott ülni az asztalhoz, és kávézás közben el szokta olvasni az újságot, de Emma ezt az érzést sem szerette. Látta, hogy az anyja aggodalmaskodik olyan dolgok miatt, mint a háború. Nagy ritkán csendesen beszélgetett a barátaival egy nukleáris támadásról. Beszélt a politikáról, valamint híres, és vezető emberek meggyilkolásáról. Emma nehézséget és szomorúságot érzett benne, és nem tudott mit kezdeni ezzel az érzéssel.
TündérOlyan  érzése volt, mintha ez az ő saját érzése lenne, mintha ő cipelte volna az egész világ terhét a vállán. Miután az édesanyja jó éjt puszit adott neki, és lekapcsolta a villanyt, és becsukta maga mögött az ajtót, amit azért résnyire nyitva hagyott – tudjátok azért kellett résnyire nyitva hagynia az ajtót, mert félt a sötétben, valamint azért is, mert érezni akarta az anyja energiáját, mivel aggódott az anyja és a testvérei miatt, a nagyobb családja miatt, az egész világ miatt – azon is aggódott, hogy vajon mikor reggel felébred majd, itt lesz-e még a világ.

Tehát amikor Emma aznap éjjel aludni tért, letette a párnára a fejét, felhúzta a Raggedy Ann babáját – aki az ő állandó társasága volt – és magához ölelte a babáját, akkor nekiállt elmondani a valódi imáit.

Tudjátok a többi imát csak kötelességből mondta el, azért, hogy az anyja jobban érezze ettől magát, de a valódi imája így szólt: -”Drága Istenem, nem tudom, hogy ki vagy, de nem hiszem, hogy az vagy, akihez az előbb imádkoztam.
Nem tudom, hogy hol vagy, de nem hiszem, hogy túl messze lennél. Drága Istenem, kérlek vigyázz a kutyámra, Skip-re, mert nagyon szeretem őt, és nem mindig tudom, hogy hogyan kell a gondját viselnem. És kérlek, drága Istenem, a bátyáimra is vigyázz, mert idióták, tinédzserek, és aggódom értük. Drága Istenem az apám elmegy a városból, mert talált magának valaki mást, és aggódom érte. Megtennéd, hogy rá is vigyázol?
És mindennél jobban, kérlek vigyázz az édesanyámra, mert úgy látom, hogy nincs valami jól mostanában. Aggódik miattam, de én valóban aggódom érte. Drága Istenem, vigyáznál a világra, mert a világ miatt is aggódom? Mindenféle dolgokat hallok, és ezek nem túl vidámak mostanság. Rengeteg olyan dolog miatt aggódom Istenem, amit nem tudok másokkal megbeszélni.
Raggedy Ann-nel, a babámmal szoktam ezeket megbeszélni, de ő csak hallgat, és nem mond nekem semmit.
Próbálok Skip-pel is beszélni, de ő csak játszani akar.

Neked fogom elmondani. Aggódom a világ miatt. Nem tudom, mit tegyek. Segíts ezt megérteni, mert ma este valami fura érzés van a gyomromban. Egyáltalán nem érzem jól magam. Úgy érzem, beteg leszek. Nem tudom biztosan, hogy mi történik velem, és ha hallasz engem, kérlek válaszolj, ugye megteszed?

Abban a pillanatban Emmával elkezdett forogni az ágy. A szemei le voltak hunyva, a babájába kapaszkodott, és érezte, ahogy az ágy elkezdett vele forogni. Nem merte kinyitni a szemét attól való félelmében, hogy esetleg egy szörnyeteg lapul az ágy alatt, és az forgatja így az ágyat a lábaival, miközben csak arra vár, hogy felfalhassa őt.
Ezért aztán nem akarta kinyitni a szemét, de érezte, hogy minden egyre gyorsabban forog, egészen addig, amíg elérte azt a pontot, amikor is úgy érezte, hogy minden ki jön belőle, és sikítani fog, mindezt egyszerre, ami nem annyira jó ötlet (a közönség kuncog). Vett egy mély levegőt, és azt mondta: -„Drága Istenem, valami rosszat mondtam? Megbántottalak?
Drága Istenem, kérlek állítsd meg ezt a forgást, mert egyszerűen nem bírom tovább!”

És pontosan abban a pillanatban, amikor már éppen sikítani akart az anyja után, a forgás abbamaradt. Tisztában volt vele, hogy még mindig az ágyában fekszik, de érezte, hogy valami más lett. Nem merte kinyitni a szemét, mert érezte, hogy valami megváltozott, és nem akarta meglátni ezt a változást.

Teljesen máshogy érezte magát. Nem a 10 éves Emma volt többé. Nem feltétlenül idősebbnek, inkább nagyobbnak érezte magát. Úgy érezte, mintha minden valamiféle meleg ragyogást árasztott volna. Akkora boldogságot érzett, amire nem emlékezett, hogy mikor érzett utoljára. Egyfajta megnyugvást érzett, és elméjében feltette a kérdést: -„Hol vagyok?”

Egy hang így felelt: – Drága Emma, velem vagy. Velem vagy.angyal

Emma kissé összezavarodott. Gyorsan próbálta végigpörgetni az elméjét, és összerakosgatni a darabkákat, miközben azon gondolkodott, hogy mit is mondott vagy mit is kért. De a következő szavak buggyantak ki a száján:
– Félek. Félek, és nem tudom mit tegyek.

És a hang azt mondta: – Csak érzed a dolgokat. Érzed az édesanyádat. Érzed a körülötted lévő többi embert, de ezek valójában nem a te érzéseid.

Emma egy pillanat erejéig elgondolkodott a hallottakon – és újra mondom, hogy nem a 10 éves Emma, hanem a kiterjedtebb Emma – elgondolkodott kissé a hallottakon, majd azt kérdezte a hangtól: – Mit kellene most tennem?
És a hang azt válaszolta: – Pontosan azt, amit teszel. Pontosan azt.
Itt lenni a Földön kislányként, és minden napját élvezni.
Ezen Emma kissé felbátorodott, mert olyan megnyugtató volt a hang.
Jólesett neki.
Tudta, hogy hallotta már valahol, de arra nem emlékezett, hogy hol.
Azt kérdezte a hangtól: – Tehát mit kellene tennem? Mi fog velem történni?

És a hang így felelt: – Fel fogsz nőni. Iskolába fogsz járni – középiskolába. Közepes eredményekkel fogsz végezni, de végezni fogsz.

Emma közbevágott, és azt mondta: – Miért van az, hogy a többi gyerek nem kedvel engem? Úgy tűnik, nem tudok beilleszkedni közéjük. Miért érzem magam olyan különbözőnek tőlük?

A hang vett egy mély levegőt, és így szólt: – Azért, mert más vagy, mint a többiek. Egy másik utat választottál. Egy másik ösvényt választottál. Nem az a helyzet, hogy a többiek nem kedvelnének, hanem az, hogy nem értenek téged. Nem arról van szó, hogy megbántanál valakit is, hanem arról, hogy a többiek zavarba jönnek tőled – még a saját édesanyád is aggódik miattad.

Emma azt kérdezte: – Mi fog még velem történni?

És a hang azt mondta: – Fiatalon fogsz férjhez menni. Egyetemre fogsz járni. Az egyetem első éve után férjhez mész. Azt fogod majd mondani magadnak, hogy később majd folytatod az egyetemet, de helyette gyermekeket fogsz szülni, és a nevelésükkel fogod eltölteni az idődet. Mikor a harmincas évid közepébe érkezel, a férjed meghal majd egy autóbalesetben.

Emma elgondolkodott ezen egy kicsit, majd azt kérdezte: – Isten akarja, hogy ez történjen velem?

És a hang így válaszolt: – Nem, egyáltalán nem. Te választottad mindezt. Mindezt te választottad saját magadnak. Bármikor változtathatsz rajta, amikor csak akarsz, de ez az, amit magadnak választottál.Emma azt kérdezte: -És azután mi fog történni?

És a hang így felelt: – Azután kiábrándult, csalódott leszel. Depresszióba esel. Öngyilkos gondolataid lesznek, nagyon magányos leszel. Nagyon, de nagyon sok nehéz év vár rád az életben.

Emma ezen is elgondolkodott, azon, hogy milyen különös döntést hozott, majd megkérdezte: – De ugye lesznek körülöttem emberek, akik majd segíteni fognak?

A hang azt mondta: – Emberek nem lesznek. Egyedül fogod ezt végigcsinálni.

Majd így folytatta: – Emberek nem lesznek, de lesznek angyalok. Ott lesznek ők, akik nem emberi formában élnek, akik szeretnek és támogatnak majd, és mindig a rendelkezésedre fognak állni, de a dolgok jelentős részét egyedül kell végigcsinálnod.

Emma vett egy mély levegőt, majd elmélkedni kezdett a hallottakon… és azt kérdezte: – És ezek után mi fog történni?

A hang így szólt: – Miután végigmész életed eme sötét időszakán, akkor a dolgok majd apránként elkezdenek összeállni számodra. Elkezdesz majd emlékezni arra, hogy elsősorban miért is vagy itt a Földön. Elkezdesz majd emlékezni, hogy miért pont ezeket a tapasztalatokat választottad önmagadnak. Meg fogod érteni, hogy ezeket a tapasztalatokat nem büntetésként róttad ki magadra, hanem a megértés és az együttérzés érdekében. Meg fogod érteni, hogy mindezeket a tapasztalatokat azért választottad az életed részeivé, mert bizonyos értelemben – ez egy várakozási periódus volt – vártál a megfelelő időre és a megfelelő helyre.

Emma mindezt magába fogadta. Abban nem volt biztos, hogy ez most rossz vagy jó dolog. Majd azt kérdezte a hangtól: – És azután mi lesz?

A hang azt mondta: – Azután majd visszajövök hozzád. Újra elbeszélgetünk majd, pont úgy, mint most. ajtó
Ez 1998 környékén lesz majd. Valami történni fog akkor az életedben – amit még nem választottál ki. Ez lehet akár egy könyv is, amit elolvasol. Lehet egy barát is, akivel beszélgetsz. Lehet egy nagyon rémisztő szituáció is az életedben. Esetleg egy autóbaleset, aminek kapcsán a kórházba kerülsz. Még nem döntötted el, hogyan is történjen. De amikor ez bekövetkezik, visszatérek hozzád, és megint elbeszélgetünk. Együtt fogunk nevetni és sírni az életed történésein, és akkor elkezdjük majd életed következő szakaszát.

Emma azt kérdezte: – Miért nem kezdjük el most azonnal? Miért kell várnunk 1998-ig?

És a hang erre ezt válaszolta: – Azért, mert a világ még nem áll készen, mert valami történni fog az energia alapvető működésével a Földön – azzal az alapvető móddal, ahogy az emberek ezt behozzák az életükbe. És ez még nem készült el. És még az is lehet, hogy nem is fog bekövetkezni. Lehet, hogy nem jön el. Lehet, hogy katasztrófa lesz a Földön, de az is lehet, hogy erre az egészen új szintre fog lépni.

Emma szünetet tartott, és elgondolkodott a hallottakon…majd azt kérdezte: – És mi fog történni majd 1998-ban, amikor visszajössz és megint beszélni fogunk?

A hang így felelt: – Emlékeztetni foglak arra, hogy ki vagy és miért jöttél ide, valamint az összes jövőbeli potenciálodra. Emlékeztetni foglak arra, hogy miért jöttél ide – hogy te választottad azt, hogy itt legyél a Földön azért, hogy Teremtő lehess az Új Energiában. Ott lehetsz az elsők között, akik ezt elhozzák a Földre, akik nemcsak beszélnek erről, nemcsak gondolkodnak ezen – hogy ott legyél az elsők között. Azért jöttél ide a Földre, hogy teremtő légy az Új Energiában. Az emberek iránt érzett szívből jövő szereteted és vágyad, valamint az önmagad iránt érzett szereteted hozott ide téged, hogy megtapasztald ezt a fantasztikus megnyitást. 1998-at követőn egy sor tapasztalaton fogsz keresztülmenni, ami kiképez és megtanít majd arra, hogyan váljon belőled tanító, hogyan váljon belőled teremtő, hogyan élj a Földön, és végül arra, hogyan válj példává, vezetővé és

szabvánnyá a többi ember számára, hogy az elsők között lehess.

Emma elgondolkozott mindezen, és lassan elkezdett emlékezni, hogy elsősorban miért is van itt. Azt kérdezte: – Mikor újra eljössz hozzám 1998-ban, és miután átmentem életem következő szakaszán, még akkor is egyedül leszek?
Még akkor is olyan egyedül leszek, mint most?

És a hang azt válaszolta: – Nem, nem… mert én nemcsak veled beszéltem, hanem 144. 000 másik emberrel is. Nem leszel egyedül. Lesz egy családod – nem egy biológiai családod, mégcsak nem is angyali családod. Lesz egy családod, amit Shaumbrának hívnak. Ők is nagyjából ezeken a dolgokon mennek keresztül, mint amin te most. Találkozol majd a támogatásukkal. Egyesítitek az energiáitokat, miközben végig függetlenek és egyedülállóak maradtok. Egyesíted velük az energiádat, hogy segíts az emberiségnek ezt a következő korszakát behozni, hogy segíts az Új Energia idejét és az Új Energia potenciáljait előre jelezni – azt a potenciált, ami túllépi a dualitást, túllépi a háborút, a szenvedést, ami által képessé válsz majd a tested meggyógyítására egy szempillantás alatt, ami által képes leszel beintegrálni az Istenségedet a valóságodba. Tehát, drága Emmám, nem leszel egyedül.

Emma vett egy mély lélegzetet, és elmélkedni, gondolkodni, érezni, majd emlékezni kezdett mindenre. Összeállt a kép.

Végezetül azt mondta: – Köszönöm, hogy eljöttél hozzám ma este. Holnap este is eljössz, hogy újra beszélhessünk?

És a hang erre azt felelte: – Nem, nem jövök. Nem tehetem. Várnod kell 1998-ig, és akkor újra eljövök hozzád. Nem fogsz arra emlékezni, hogy ma este beszéltünk. Mikor visszatérsz az ágyadba és Rageddy Ann babáddal a karjaidban majd felébredsz, nem fogsz emlékezni a beszélgetésünkre. Sok hosszú és nehéz éved lesz még addig, amíg visszatérek hozzád. De visszajövök, és emlékeztetlek majd a Shaumbra család energiájára.

Ez volt hát Emma története. Ez a ti történetetek Shaumbra.föld

A hang, amit Emma hallott, a Shaumbra hangja volt, ami akkortájt még nem született meg a Földön, Metatron hangja volt, az én hangom, azaz Tóbiás hangja volt, és csak arra vártunk, hogy mindnyájan felnőjetek. Az Új Energia és az új potenciál hangja volt. Eljöttünk hozzátok, 1998-ban, vagy 2002-ben, vagy valamelyik évben. Visszajöttünk, hogy emlékeztessünk titeket arra, hogy kik vagytok. Visszajöttünk, hogy emlékeztessünk titeket a Shaumbra családra.

Shaumbra… a Shaumbra nem egy angyali család. A Shaumbra nem egy biológiai család. A Shaumbra nem kultusz, nem vallás, vagy ehhez hasonló. A Shaumbra egy megállapodás… egy megállapodás arra vonatkozóan, hogy visszatértek. Hogy az elsők között lesztek, akik beléptek az Új Energiába. Különböző spirituális családokból származtok. Ez az, ami egyedülálló a Shaumbrában. Vannak közöttetek olyanok, akik Mihály Házából jöttetek, vannak, akik Raphael Házából, vannak, akik Gábriel Házából, és folytathatnám a sort. Néhányan az Arkangyalok többszörös házaiból valók vagytok, de mind különböző családokból, eltérő helyekről származtok, és különféle háttérrel rendelkeztek. De van egy dolog, ami mindegyikőtökben egyedülálló és közös, mégpedig az, hogy mindannyian beleegyeztetek abba, hogy itt legyetek. Beleegyeztetek abba, hogy nagyon, de nagyon nehéz életeken menjetek keresztül ezt megelőzően. Beleegyeztetek a hosszan tartó várakozásba – a nehézségekbe, az önmagatokba vetett kétségekbe azért, hogy eljussatok erre a pontra. De Shaumbra, most már itt vagyunk. Itt vagyunk, és visszatértünk hozzátok – azon a hangon, amit Emma hallott 1998-ban. Azon a hangon, ami 1999. augusztusában kezdett beszélni hozzátok, és amit azóta is teszünk.

Shaumbrák vagytok – ez nem kérdés, kétség nem fér hozzá. És mint Shaumbrák idejöttetek ebbe az életetekbe. Azért jöttetek ide, hogy kiterjesszétek az energiát. Hogy négy dolgot megtegyetek, amiből az első az energia kiterjesztése. Attól a naptól kezdve kiterjesztitek az energiát, amióta csak megszülettetek, és ezért volt az, hogy sokszor nem értettek meg benneteket. Ti kiterjesztők vagytok, nem pedig összeszűkítők.

Azért jöttetek ide, hogy lehetővé tegyétek az energia kiterjesztését, nem pusztán csak a növekedését és a felépülését – nem csak azért, hogy a dualitáson vibráljatok, hanem, hogy kiterjedjetek. Legkorábbi napjaitoktól kezdve kiterjesztők voltatok. Ezért volt az, hogy a többiek nem mindig értettek meg titeket. Nem a mások útját követtétek, hanem a saját utatokat jártátok.

Azért is jöttetek a Földre, hogy teremtők legyetek. Nagyon kevés ember mondhatja magáról, hogy teremtő.

Vannak követők, vannak engedelmeskedők, és vannak a túlélők. A legtöbb mindössze túlélő. Ők azok, akik az ősi karmikus játszmáikat játsszák magukkal és a körülöttük levőkkel. De ti azért jöttetek ide, hogy azt mondjátok: -Én teremteni fogok.

Ez az eredeti cél, mert mit is tesz egy teremtő, hát teremt. Néhányan itt most leblokkolódtatok, de mi dolgozunk rajtatok. Néhányan nem értitek mit jelent teremtőnek lenni. Küzdötök vele, de közben tanultok. Sokkal többet fogtok tudni erről.

Azért jöttetek ide, hogy ebben az időszakban éljetek. Éljetek! Beszéltünk erről legutolsó iskolánkban – arról a szükségletről, hogy túl kell lépni a túlélésen, és valóban, igazán élni kell, és élvezni kell az életet itt és most a Földön. Annyit beszélhettek, amennyi csak jólesik. Annyit filozofálhattok Istenről, a Szellemről és mindezekről amennyit csak akartok, de ameddig itt vagytok a Földön, és nem testesítitek meg a szellemet a testetekben, és nem éltek és nem élvezitek az életet, amíg nem nevettek az élettel és az életen, amíg nem becsültök meg minden egyes pillanatot, addig nem éltek. Addig mindössze túléltek. Túléltek, és 10 lépést visszaléptek a dualitásban.

Azért jöttetek ide, hogy éljetek, és példát mutassatok a többi embernek abból, hogy hogyan kell élni. Szomorú ezt kimondani, de ti is és én is tudjuk, hogy a legtöbb ember nem tesz mást, mint túlél. Azt sem tudják, hogy miért vannak itt. Úgy telik el egy napjuk, hogy mindössze csak azzal a nappal, azzal az egy dologgal foglalkoznak. Azért jöttetek ide, hogy megmutassátok nekik, hogy hogyan kell élni, hogyan kell szert tenni a szenvedélyre.

És végezetül Shaumbra, azért jöttetek ide, hogy tanítsatok. Ezt teszi egy szabvány. A szabvány egy példa – egy ragyogó példa – és saját példájuk által tanítják a többieket. Taníthatnak egy osztályteremben. Azzal is taníthatnak, ahogy végigsétálnak az utcán. Tanítás… a szabvány az a példa, aki felállítja mások számára az új potenciált. Ti, csakúgy, mint Emma, itt vagytok ebben az Új Energiában, és ez nem volt ám könnyű. Tudjuk, hogy magányosak voltatok.

Sokan úgy gondoljátok, hogy még csak beteljesülést sem hozott. Még nem kapott el benneteket a szenvedélyetek heve, de ebben az Új Energia évében, de ebben a teremtői évben a szenvedély elkezd bejönni. Ez nem egészen olyan, mint amit valószínűleg elképzeltetek, emberi fogalmaitok szerint. Ez nem olyan, és ez elkezd beáramolni.

Ebben a pillanatban, mindannyian… mindannyian kisugározzátok saját energiátokat, és ezt hozzáadjátok a Shaumbra csoport energiájához. És a Shaumbra energiája kiáramlik a világba ebben a szent pillanatban, és egy új potenciált teremt mindazok számára, akik ezt keresik.

Eljut mindazokhoz, akik ebben a pillanatban mondják el imáikat – nem a régi imákat, hanem a saját imáikat. Ők azok, akik segítségért és vezettetésért fohászkodnak.

Most azt tanuljátok, hogy az energia hogyan működik. Többet fogunk erről még beszélni az elkövetkezendő üléseinken – az energia új fizikájáról – ami túllép a vibrációs energián, és belép a kiterjedési energiába, és behozza az Új Energiát az életetekbe itt és most. Erről fogunk beszélni az elkövetkezendő pár Shoud alkalmával, különös tekintettel arra, hogyan érkezik be az Új Energia, és hogyan dolgozhattok vele.

Ma Metatron, a Shaumbra hangja, és az Arkangyalok hangjai mind vissza akartak térni Emmához és hozzátok, hogy újra hallhassátok a hangot.

És ez így van. * Tóbiás 7. Shoud részlet
2007. február

Fordította: Telegdi Ildikó

Az egész anyag a http://shaumbra.wire.hu/html/tanito7.php oldalon olvasható

Reklámok