Útonjáró – Avagy az önismeret ösvényén / Álarcosbál – Személyiségünk maszkjai

 

álarcÜdvözöllek kedves Olvasó 2015-ben! Sokfelé hallani, olvasni, látni, hogy 2015, mivel számainak összege 8, a bőség és “aratás” éve lesz.
Azt már kevesen teszik hozzá, hogy mindenki annyit fog magának learatni, amennyit az előző 7 évben megtermelt magának.
Tehát, úgy is mondhatnánk, itt igaz a mondás, mely szerint ki mint vet, úgy arat.
Vagyis, az eddig megélt szokásaink, hozzáállásunk és életvitelünk idén számunkra vagy kellemes, vagy kellemetlen formában, de erőteljesen
hatással lesz az idei tapasztalásainkra.

Persze több fronton is éljük az életünket, otthon a családban, a munkahelyen, a barátok körében, egyéb közösségekben.
Megfigyelted már, hogy minél több szerepünk van, annál több viselkedési mintát produkálunk?
A társadalomban betöltött szerepeink, neveltetésünk nagyban befolyásolja, hogy milyen mértékben tudunk önazonosan megnyilvánulni adott szituációkban.

Személyiségünk maszkjait akkor működtetjük, amikor adott (konfliktus-) helyzetben, például a társadalmi elvárások nyomására,
vagy az otthonról hozott minták hatása alatt viselkedünk, ösztönösen vezérelve ezek által a tudat alatt működő minták által.

las-caras-del-ego-300x217[2]

Hadd idézzem Órigenészt, a híres teológust, aki szerint: “Meg fogod látni, hogy az emberben, aki egynek tűnik, nem csupán egy személyiség lakik, hanem annyi, ahányféleképpen viselkedik.”

A görögök (és rómaiak) jól tudták ezt, akiknek a lélektana ezt kívánta bemutatni, amikor mítoszaiban a lélek önmagáról szóló emlékeit megjelenítette.
A nyugati világban Freud volt az, aki ezt elsőként megsejtette.

Minden mítosz egy (vagy kettő, vagy három) szerepszemélyiség és egy konfliktus története.
Ezzel arra akar emlékeztetni, hogy mind a szerepszemélyiség, mind a konfliktus valójában bennünk található.
A történet, mese által könnyebben, indirekt módon, közvetlenül jut el hozzánk az üzenete.
Azt a célt szolgálja, hogy felidézze bennünk letagadott, akár elfojtott belső szerepszemélyiségeket, amelyek a tudat szintjén nem tudnak megnyilvánulni.
Úgy is mondhatnánk, “az emlékezés játéka” (Peter Orban: Symbolon).

A megfelelő zene, és a képek támogatják ezt a folyamatot, hiszen közvetlenül lépnek kapcsolatba a lélekkel.
Az előbb említett Symbolon könyv és a hozzá tartozó kártyák 12 alapvető belső szerepszemélyiséget és ezek kombinációt, összesen 78-at  mutatnak be.

A 12 alapvető szerepszemélyiség a következő:
1. A harcos
2. A szeretősymbolon
3. A közvetítő
4. Az anya
5. Az ego
6. A szolgáló
7. A társ
8. A csábító
9. A prédikátor
10. A mester
11. A bolond
12. Az angyal

Gyakorlat: Neked melyik mit mond? csak így a szó alapján, mire asszociálsz? melyikkel kapcsolatban van jó érzésed, és melyik taszít? melyiket milyen helyzetben működteted?
Azt javaslom, amelyik nagyon taszít, vizsgáld meg, vajon miért? milyen vonatkozásával kapcsolatban van negatív érzésed?

Az önmegfigyelés az egyik kulcsa annak, hogy tisztázd magadban, melyik szerepedet illetően akarsz esetleg változtatni a viselkedéseden.
Mennyire ösztönösen, vagy tudatosan viselkedsz az adott szituban? És vajon a környezeted mennyiben tükrözi vissza saját bensődet?
Döntsd el, mennyire akarod ezt a státuszt fenntartani, illetve megváltoztatni?

Nem az eredmény a lényeg feltétlenül, hanem az, hogy elindulj egyáltalán ezen az úton – hiszen a cél menet közben változhat!

Meditálj a 12 szerepszemélyiségen a leírt gyakorlat segítségével, és egy kicsit megint közelebb juthatsz önmagad meg-/-kiismeréséhez.

 

Zongor Katalin
Spirituális Lélekgyógyász Hallgató

 

 

Reklámok