LELKÜNK…

images-corveeLeszületik, feladat várja.
Tanulni, fejlődni szeretne! Azért jön hogy tapaszaljon, tanuljon, és általuk fejlődjön!
És miután leszületett, egy pár év elteltével elfelejtődik…elszakad tőlünk, vagyis mi személyiségként elszakadunk tőle!
Belemegyünk a társadalmi játszmákba. És nem is emlékszünk már rá, kik is vagyunk igazán!
Mi célja is van az itt létünknek!?!
Robotokká válunk, akik mindennap, ugyan azokat a dolgokat csinálják, az életben maradásért.
A Lelkünk e közben meg szenved!

Kiabál, Ordít, de mi nem halljuk a hangját!
Túl hangos a társadalmi elvárás, a megfelelési kényszer hangja!
És eközben ő csak szenved!
Érzi hogy nem jó ez így, de nem figyel már rá senki sem!
Manapság mondhatjuk hogy ébredezik az emberiség!
Már kezdik elfogadni, hogy nem egyéleti lények vagyunk!
Elfogadni hogy van Lelkünk és egyre többen el is indulnak az úton, meghallva Lelkük hangját!
Többet akarnak!
Hiszik hogy van valami más e romlott világon kívül is… kell lennie valami nagyobb RENDű dolognak!
Egyre többen kezdik el az önismeret útját járni, az utat mely nem mindig a legegyszerűbb, és nem mindig fájdalommentes, mert hát ki szeret szembenézni önmagával?!?
De ez az út! Nincs másik!És csodálatos változáson megy át az aki el mer indulni rajta!
És ha elindulnánk Lelkünk egyre boldogabb és boldogabb lenne! Éreznénk végre…
éreznénk egyre jobban a közelségét, egyre jobban hallanánk a hangját, és ő boldogan súgná nekünk itt létünk valódi okát!
Merjünk hát közelebb kerülni hozzá, ne engedjük hogy szenvedjen, mert vele együtt vagyunk igazán akik vagyunk, levéve a Robot egyenruhát!images0.1

Strupka Krisztina
Spirituális Lélekgyógyász Hallgató
2014. 12. 27.

images sz

 

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: