Alapozás

Te és teEz a mostani rész lehet, hogy nem lesz a kedvenced, viszont amiről szó lesz benne, azzal fontos tisztában lenni mindenkinek, aki tudatosan akar haladni az önismeret ösvényén.
Ma már abszolút elfogadott, ha valaki azt mondja, hogy a méhen belüli fejlődésünk közben ért hatások befolyásolják, hogy később bizonyos szituációkban hogyan reagálunk, igaz?
Ehhez aztán még hozzájönnek a kb. 18 – 21 éves korunkig átélt fejlődési szakaszok sajátságos kihívásai, amelyek mind-mind értünk vannak, hogy fokozatosan kinyíljon előttünk a világ, és felnőttként minél jobban eligazodjunk benne, valamint, hogy társadalmunk érett és hasznos tagjává váljunk.
Persze akadnak az úton buktatók, amik akár el is téríthetnek, vagy megakadályozhatnak minket az előrehaladásban.
Menjünk vissza egy kicsit tehát az alapokhoz és vegyük sorra dióhéjban (a teljesség igénye nélkül), mi mindenen megyünk/mehetünk keresztül, mire elérjük a felnőttkort, és közben figyelj befelé magadba, és gondold végig, a te fejlődésed vajon zökkenőmentes volt-e, vagy amivel éppen elégedetlen vagy az életedben, annak a gyökere melyik szinthez köthető.

1. szint Az Egység (megszűnésének) megélése
A kisbaba a születése után még nem tudja megkülönböztetni magát az anyjától, ezért hiányzik neki, a fizikai együttlét jelenti számára az egységet, a biztonságot.
Születésünktől kb. 6 – 8 hónapos korunkig az életbenmaradáshoz szükséges készségek kifejlesztésén van a hangsúly, pl. légzés, tapintás.
Tudatunk a feljődésének első létrafokán áll ekkor, ez a szenzomotoros szint.
Ha már a túlélés szót használtam, fontos hozzátenni, hogy csakis akkor fejlődhetünk ill. a tudatunk egészségesen tovább és léphet fel a következő,
2-es létrafokra, ha a fizikai túléléshez szükséges feltételek mellett (pl. táplálás) szeretetet is kapunk, hogy az érzelmeink is fejlődni tudjanak.

Azok az emberek, akiket az alapösztönei vezetnek (pl. erőszakos cselekedetek, fosztogatás), azok jó eséllyel ezen a tudati szinten ragadtak.

2. szint “Amit én érzek, azt érzi a világ is”
Félévestől úgy 15 – 24 hónapos korig (bölcsis kor) az érzelmeinkkel azonosulunk. Elindul a leválásunk az anyáról, de még nincs külön ő- és éntudatunk.
Azt hisszük, hogy amit mi érzünk, azt érzi a világ! Például, ha “lerajzol” a kicsi egy kutyát ls megszúrja, azt hiszi, hogy valóban fájdalmat okozott neki.
Ezen a szinten érzelmileg olvadunk egybe az anyával, ez segít belső erőnket kifejleszteni.
Az anya fizikai közelsége adja ehhez a biztonságot. (Egészen 7 éves korig, amikor az apának a szerepe erősödik fel.)

Ha nem alakul ki egységes én-érzés, akkor komoly önértékelési zavarok léphetnek fel például dühkitörés formájában.
Így próbálja meg kikényszeríteni a visszaigazolást a környezetéből.
Az anyáról való leválással együtt jár a differenciálódás, amit dackorszaknak ismerünk.

Tipp: 3 választási lehetőséget adj a kicsinek (csak 3-at), ezáltal megadod neki a döntés, a választás lehetőségét!

Érdekesség, hogy a nomád törzsek (vadászó-gyűjtögető pl. az ausztrál bennszülöttek), de az ősmagyar sámánizmus is ehhez a tudati szinthez tartozik.
Megjegyzés: nagyon sokan megrekednek ezen a kettes szinten, ahol az érzelmeikkel azonosítják magukat, és ezek irányítják életüket.

3. szint “Tudom, hogy anya majd haza is fog jönni”
15 – 24 hónapos kortól 4 – 7 éves korig (óvodás kor vége). A képekben gondolkodástól (1 éves kor) a szimbólumokban való gondolkodáson át (2 éves kor)
eljutunk a fogalmakban gondolkodásig (4 – 7 éves kor). Belépünk a nyelv világába, le tudjuk képezni, el tudjuk képzelni a világot és megértjük,
felfogjuk amit mondanak (pl. hogy anya elmegy dolgozni, de majd vissza is fog jönni – és ezért nem szomorkodom miatta, annyira).
Ekkor még nem igazán vagyunk képesek empátiára, más fejével gondolkodni, gyermekien egocentrikusak vagyunk, ami ekkor még normális.
Nagyon nagy az igazságérzetünk és ez abban nyilvánul meg, hogy addig nézünk fel egy felnőttre, amíg a tettei összhangban vannak a szavaival.
Ugye figyelsz? egy újabb tipp!
Erősen impulzív korszak ez, a fogalmi én megszületése, amikor kimutatjuk, hogy szeretünk vagy gyűlölünk.
Sajnos a katonai diktatúrák, a terrorizmus, az erőszakon alapuló hatalmak, a gerillák és a maffia is ennek a tudati szintnek a “rabja”.
Ebben az időszakban megjelenhetnek érzelmi elfojtások (neurózisok), főleg fiúknál a kultúra és a társadalom nyomására.
A feltáró terápiát szokták ilyenkor alkalmazni (pszichológus), amelynek célja a tudattalanból a tudatosba emelés, integrálás az én-be. Célja, hogy az ego szintjén teljes én-érzést alakítson ki.
A 2000 után született gyerekek nagy segítőkészséggel, világmegmentő akarattal születtek, ez sokszor megmutatkozik amikor játszanak,
érdemes odafigyelni rá és bátorítani őket ezen szándékuk megélésében (újabb tipp!).

4. szint “Csak az én családomnak legyen jó, a másik nem számít!”
7 éves kortól 12 éves korig (általános iskola alsó tagozat)
Megjelennek a szabályok és szerepek (már az oviban is gyakorolják ezeket például a nemek szerint: lányok a női szerepeket, fiúk a fiúszerepeket).
Legnehezebbek a családon belüli szerepek. Elkezdődik a családról való érzelmi leválás (jó esetben), és a középiskola végére majd készen állunk elhagyni a családi fészket.

Vedd azt is észre, hogy a különböző egyenruhák szintén a szabály-szerep viselkedést és tudatot erősíti.
De hol vagy Te? én nem vagyok egyenlő a szerepemmel! annál több vagyok. (Érdekes belegondolni, hogy sokan a nyugdíjba vonulás után nem találják helyüket,
akik korábban sok időt lehúztak egy helyen, mert teljesen azonosultak a munkakörükben betöltött szerepükkel.)
Te vajon ki mersz lépni a szerepe(i)dből?
Itt már képesek vagyunk beleképzelni magunkat a másik helyébe (szerep-én megszületése), és megjelenik a csoportban gondolkodás (MI).
A csoportközpontú gondolkodás azonban még elég szűk látókör és az a fontos, hogy a MI csoportunknak (család, iskolai osztály, banda stb.) legyen jó, a többi nem számít.
A tekintélyelvű, engedelmességen és az ellenszegülést büntetéssel szankcionáló csoportok mind ezt a tudati szintet élik meg.
Tudnál olyan intézményt, csoportot említeni, amelynek a fennmaradásához a fentiekre van szükség? (Meglepődnél, mennyire nem kell messzire menni ahhoz, hogy példákat mondjunk..)

Tudattalanul választjuk ki szerepeinket (sorskönyvünkhoz, amit 3 – 4 éves korunkra írtunk meg, és 12 éves korunkig még színezzük).
Ebben az időszakban úgynevezett sorskönyvi patológiák jelenhetnek meg. Az én-forgatókönyv lehet:
a) jó és szükséges: figyelem, gondoskodás, felelősség alapú, vagy
b) torz és kegyetlen: “pocsék alak vagyok”, “értéktelen vagyok”, “semmire se vagyok jó” érzéseken alapuló.
Ha eljutunk odáig, hogy felismerjük a torzulásokat életünkben, akkor lehetőségünk van (de csakis tudatosan) átírni  a történetünket.
Segítségünkre lehetnek a kognitív terápiák, úgymint családterápia, értelmező terápia (cél az én újjáépítése).

(Nos igen, ez folyamatos önmegfigyelést igényel, de megéri!)
Wilberi-létra fokainak kulcsszavai, érdemes elgondolkodni rajta, a Te életedben vajon melyik milyen mértékben van jelen:
8. Egység
7. Flow/Áramlás
6. Közösség
5. Presztízs
4. Fegyelem
3. Hatalom
2. Biztonság
1. Túlélés

Gondolkozz másként, és mindjárt másként érzel!
***
Gyakorlat: Mesehős
Idézd fel, vagy ha nem megy, kérdezd meg szüleidet, nagyszüleidet, hogy melyik mesehős volt a kedvenced, akivel azonosultál 3 – 4 éves korodban.
Ha ez megvan, gondold végig, miért lehetett az a kedvenced?
3 – 4 éves korunkig ugyanis “megírjuk” a sorskönyvünket, 10 -12 éves korunkig még színezünk rajta, aztán teljesen tudattalanul de eszerint
éljük le az életünket. A jó hír az, hogy a sorskönyv FELÜLÍRHATÓ! Akár egy program. Ez a te programod, és ha nem tetszik ami most van, módosítsd!

Zongor Kata
Spirituális Lélekgyógyász Hallgató

Reklámok