Úton járó – Avagy az önismeret ösvényén / Iránytű

4imagesÉreztél már úgy, mintha enyhén szólva félrecsúszott volna az életed? (pláne ahhoz képest, amilyen terveket gyerekkorodban szövögettél…)
Tudod, hogy valami nem stimmel, de vagy nem tudod megfogalmazni mi az, vagy nem tudod merre tovább, de mintha elvesztetted volna azt a belső irányzékot,
amivel határozottan navigálhatnád az életed.

Azt kell, hogy mondjam, ha eddig már eljutsz, hogy ezt fel-/beismered, vagyis tudatosítod magadban, megveregetheted a vállad. Mindjárt megtudod, miért.

Remélem, egyetértünk abban, hogy ahhoz, hogy eddig eljusson valaki a felismerésben, már az kell, hogy ne az államot, a szüleit, vagy akárki mást okoljon azért,
ahol éppen tart, hanem csakis és kizárólag saját magát! Tehát FELELŐSSÉGet vállal!
És hogy még mi kellett ahhoz, hogy idáig eljusson? Igen, ALÁZAT! Hogy, elismeri, része valami nála nagyobbnak, amit nem tud ugyan irányítani, de ha
betartja a ‘játékszabályokat’ (ajánlom Kurt Tepperwein: A szellemi törvények c. könyvét, hogy alaposabban megismerd ezeket), akkor elindulhat azon az úton,
hogy DINAMIKUS EGYENSÚLYT teremtsen önmagával, és a körülötte létező világgal.

Tehát, miért is jó Neked az, ha (jobban) megismered önmagadat? Nos, egyrészt azért, mert sokkal egyszerűbbé válnak a dolgok, másrészt azért, mert azt az energiát, amit addig LÁTSZÓLAG nagyon FONTOS, de valójában felesleges dolgokra, tevékenységekre, kapcsolatokra fordítottál, a számodra VALÓBAN FONTOS dolgokra, tevékenységekre, kapcsolatokra fordíthatsz.
Az addig 80%-ban a tudattalanodban tárolt minták által irányított mindennapokat tudatosabban élheted meg aszerint, hogy milyen régi-új mintákat akarsz kialakítani magadban.

Ijesztő lehet, de igen, mindez azt is jelenti, hogy nagyon sok embertársunk teljes tudatlanságban éli le az életét, mármint nem az akadémiai értelemben véve,
hanem hogy anélkül, hogy rádöbbenne és megélné, milyen is az, amikor kapitányként áll az élete hídján (bocs, mostanában túl sok JAG-et néztem).

És bár vannak szabályok, univerzálisak, országok és vallások felett állók, ezek mentén kialakíthatod a saját szabályaidat, vagy ha úgy tetszik, hitrendszeredet,
és a nyájszellem helyett ez a stabil belső iránytű vezeti döntéseidet és tetteidet.

Aztán egy napon eljutsz oda, hogy egy lépéssel tovább menj, és feltedd a kérdést, “ki is vagyok én valójában, mi végre is élek a Földön, mi a célja a létezésemnek?”
Hogy ez a pont kinek mikor érkezik el, az sok mindentől függ, általában valamilyen komolyabb betegség, baleset, vagy valakinek az elvesztése miatt
kizökkenünk az addigi (akár rendszertelen) rendszerünkből, és megkérdőjelezzük az addigiakat, “valóban ez vagyok én? Tényleg, ezt akarom? Te, jó ég, hogy jutottam el idáig?”

Én konkrétan egy hosszú hónapok óta visszatérő nátha miatt estem ágynak immár komolyabban, és az volt az a pont, amikor rájöttem, hogy amit előtte 3 év alatt a pszichológussal elértem, az segített ugyan az önmagam és emberi kapcsolataim harmonizálásában, bizonyos fundamentális kérdések azonban megválaszolatlanok maradtak, és más módszerekre, új utakra volt szükség a továbblépéshez.
Merthogy hajtott egy megérzés, hogy talán más is vagyok, mint a különböző, társadalomban betöltött szerepeim, ill. hogy milyen döntések juttattak oda, ahol épp
voltam, na és persze, hogy ezekből építkezve hogyan tudok továbblépni.
Bevallom, eléggé kétségbe voltam esve, minden zavaros volt, de elég kíváncsi és reményteli voltam (mint általában) ahhoz, hogy kutakodjak, találjak egy módszert,
vagy csak elméletet, amely közelebb visz a kérdéseim megválaszolásához.Michael-Maier-Fantasie-Gefuehle-Trauer-Gegenwartskunst--Postsurrealismus

Folytatjuk…

Zongor Kata
Spirituális Lélekgyógyász Hallgató

Reklámok