A legkiesebb fiú

három fiú testvérÉlt egyszer egy szegény család, négy gyermekük volt. Három fiú és egy lány.

A fiúk közül Josh volt a legkisebb, termetileg is…
Olyan pici volt, hogy még a Húga is nagyobb volt nála. Nagyon szomorú volt emiatt, az iskolában csúfolták és testvérei sem kímélték. Az állatokban és a természetben keresett vigaszt és édesanyja próbálta vigasztalni. Sokszor mondta:
– Meglátod fiam, a legnagyobb leszel a legnagyobbak között!

Josh nem értette ezt, de nem ellenkezett szeretett édesanyjával. Teltek az évek és a szomorúság, szégyen egyre csak nőtt Joshban. Édesanyja úgy döntött elmegy a közeli kolostorba, beszél, a szerzetesekkel fogadják maguk közé a fiát és tanítsák őt.
Josh történetét hallva, a szerzetesek igent mondtak, és a legidősebb azt mondta:
– Majd én tanítom a fiad.

Nagyon örült a lehetőségnek, haza ment és elújságolta Joshnak, hogy tanulhat a kolostorban. Boldog volt, csak kedvenc állatait sajnálta otthagyni, na és persze az édesanyját. Másnap reggel együtt mentek a kolostorig, a kapujában búcsút vettek egymástól, és megkezdődött az „utazás”…

Sokat sírt az elején, nem gondolta, hogy ez ilyen nehéz lesz. Az első, amit kért tőle a szerzetes:
– Ürítsd ki az elmédet!
– Hogyan üríthetném ki, amikor cikáznak a gondolataim?
– Ürítsd ki! És ha kiürítetted meg kezdhetjük tanulást.

Josh hetekig talán hónapokig próbálkozott, meditált a szerzetesekkel, naponta több órát, hogy elméje és (szíve) már ne a rég múlt sebeivel, legyen tele. Aztán egyik délután odament a szerzeteshez és azt mondta:
– Kiürítettem.
– Nagyon jó. Mondta a szerzetes, akkor kezdhetjük a tanulást! Ülj ki a kertbe és a figyeld a természetet.

Josh nem értette, miféle óra ez, de engedelmeskedett Mesterének. Egy év telt el, és a meditáláson kívül, szinte semmi más dolga nem volt, mint figyelni a természetet. Az elején nagyon nem szerette, hisz „egyedül” volt. Aztán egyszer csak elkezdte élvezni az „órákat”.

Egy év után az öreg szerzetes hívatta magához.
– Meséld el mit tanultál.
Boldog volt és izgatott, hisz már értette a „lecke” lényegét!
– Az Életet tanultam meg! Élni! Figyeltem a fákat, növényeket, madarakat, és mindent, ami a természetben van! Megtanultam az elfogadás művészetét! A fák nem harcolnak az ellen, hogy kik is ők, diófa nem akar almafa lenni és fordítva. Elfogadják a természeti elemek érkezését. Nem harcolnak a viharral, esővel, hideggel, meleggel. Elfogadják! Eggyé válnak vele!
Hajlongnak a szélben, még szebb virágokat, terméseket hoznak az esőzések után. Megtanultam, hogy nincs kezdet és vég….. Körforgás van!

Ősszel lehullnak a levelek, visszavonul a természet, hogy aztán a tavaszi napsugárral, újra életre keljenek, új terméseket hozzanak, és egyre nagyobbra nőjenek.

Megtanultam hallgatni és hallani! A természet halk szavát, ami a zajos világban nem hallható, csak a csendben. Azt hiszem így van ez az élettel is. Nincs halál csak átalakulás… és csak a csendben hallja meg magát az ember.

– Jól van sokat tanultál, szép és nemes dolgokat, de a tanulásnak sosincs vége Josh! Az út elején jársz, sokat kell még tanulnod.

A tanulás folytatódott vagy talán most kezdődött igazán… Évtizedeket töltött a kolostorban, rengeteget tanult, fejlődött, Mesterré vált ő is.

Egyik nap hírt kapott, hogy szeretett édesanyja nagy útra készül. Elment hát hozzá, hogy elbúcsúzzon. Ahogy oda ért a szülői házhoz meglepődve tapasztalta, hogy milyen kopár lett minden, szinte nem volt élet a ház körül.
Édesanya már nagyon várta és könnyeivel küszködve ölelte át szeretett fia nyakát. Josh letérdelt az ágya mellé, és mesélni kezdett neki… mindenről. Édesanyja szinte itta minden szavát, és olyan boldogság és meg elégedettség töltötte el a szívét, ami azelőtt sosem. omniverzum levelezőEgyszer intett Joshnak, ő félbe hagyta a történetet és édesanyjához hajolt:
– Mennem kell, súgta a fülébe.

Bár tudta, hogy nincsen halál, mégis könnyeivel küszködött, ahogy fogta édesanyja kezét. Mielőtt valóban elment volna, még egy mondatott súgott fia fülébe…
– Megmondtam… a legnagyobb leszel a legnagyobbak között! S ezzel behunyta a szemét.

Josh most értette meg igazán, a gyermek korában annyiszor elhangozott mondtat értelmét, és annyit mondott:
– KÖSZÖNÖM!

Strupka Krisztina
spirituális lélekgyógyász hallgató
2014. november 11.

Spirituális képzések Omniverzum

Reklámok