A pillangó öröme

pillangóVígan araszolt a faágon a kis hernyó. Sütötte a nap, és ö igen boldognak érezte magát. Igaz társai szigorúan ráparancsoltak, hogy ne merészkedjen nagyon messzire, de ő imádta a szabadságot, és volt benne egy olyan tulajdonság, melyről nem is beszélt senkinek, ő bizony a szívekbe látott.

Igyekezett megtalálni az egyensúlyt a benti világa és a kinti világ között, mert ha ez megvolt számára, akkor minden fényesebb és kerekebb volt világában. Aztán egy nap valami furcsaság történt. A hernyótest begubózott és bezáródott egy félig álom, félig éber állapotba. Kicsit riadtan figyelte, mi is történik most ővele.

Tiszta szívű lévén biztos volt benne, hogy vele csak jó dolgok történhetnek. Ő még soha nem ártott senkinek, mindig felelősségteljesen viselkedett, és állhatatosan gyakorolta a megbocsátás és az egyenesség erényét.

S egyszer csak a bezárt báb hirtelen kinyílt és úgy érezte, hogy egy hang a szíve mélyén szigorúan ráparancsolt: REPÜLJ! Meglepetésében megrázta magát és két gyönyörű színes szárny emelkedett fel a hátáról. Magára nézett, és nem ismert magára. Az addig araszolva kúszó test helyett egy gyönyörűséges, fényes, tündöklő pillangó testet pillantott meg önmagán. „Ez lennék én?” – kérdezte, de abban a pillanatban már tárta is ki a szárnyait és emelkedett a virágok, növények és fák fölé. Végtelen boldogság és hála szólt szívében, és bizony azonnal megfordult fejében a gondolat Tibetbe kellene eljutnom. Olyan csodákat hallottam arról a vidékről, milyen jó lenne látni. – morfondírozott magában.

Azonban azt is tudta, hogy jó dolog álmodozni, de mindenkinek ott kell helytállni ahova az Élet tette. Boldog volt, hogy rárepülhet a virágokra, érezheti illatukat, és gyönyörködhet a csodás világban.

És ahogy ott körözött a rét felett, egyszer csak valami fényes csillogást vett észre. Odarepült, és egy lilás színű kristályt pillantott meg. – Gyönyörű és hogy hasonlít a színe az enyémhez – csodálkozott. Ez az én kis kincsem. Minden nap elrepülök majd ide – határozta el.

És ahogy újra a levegőbe emelkedett egyre nagyobb magabiztosságot érzett magában. Gyönyörű az élet – énekelt örömében.

Steinmüller Csilla
2014. október
pillangók

Reklámok