Spirituális fejlődéslélektan 2. rész

spiritualis gyermeknevelesIsten nem avatkozik be az élet folyamatába, azonban erőt és fényt küld az úthoz és a fejlődéshez. „Ő, aki élettel töltötte meg a formát tudja jól, hogy semmi baj nem érheti az életet, bármi történjen is a formával.” A tapasztalás és a tanulás azonban az emberé.

Már csecsemőkorban is mindkét szülőnek a gyermeki lélek támogatására kell koncentrálni. Felismerni gyermekünk lelki minőségét, fejlettségét és egyéni útját igen nagy feladat.

Azonban gyermekünk helyett cselekedni CSAK kora csecsemőkorban szabad! Minden önálló tevékenységre irányuló hajlamot figyelni, segíteni és ösztönözni kell.

A gyermek kilépését a világba ne akadályozza túl sok irányítás, ne kísérje túl sok aggódás!

Nem helyes, ha ösztönözzük szokások kialakulását, vagy a gyerekes túlérzékenységet, mert ezek korlátozzák a lelket azáltal, hogy a mentális és érzelem testben árkokat hoznak létre, amelyen az életerő megtanul végigfutni, és túl hamar kialakítja a személyes karaktert. A berögözött szokások, gondolkodás és viselkedés elzárja az embert lélek erejétől és kreativitásától. Bíztassuk a gyermeket megfigyelésre, ezzel ösztönözzük az ügyesség és a tudás korai fejlődését. Nem tanítani kell és átadni a tudást, hanem kérdéseket feltenni és segíteni, hogy felfedezze önmaga számára a világot. Ha így oktatnák, bizony nem unatkoznának gyermekink az iskolában, és keresnének tudatuk számára kielégítő elfoglaltságot.

 

SZABADSÁG
A legnagyobb ajándék, amivel a szülők megajándékozhatják gyermeküket a SZABADSÁG. Ebbe beletartozik az elme, az érzés és a cselekvés szabadsága is. Minden óvodában ezt a szabályt kellene alkalmazni: a gyereknek a szabadság biztosítása. (Gondolj csak bele, most mennyire szabadok gyermekeink. Semennyire! Minden pillanatot beosztunk, minden cselekedetükről, gondolatukról és érzésükről tudni akarunk, sőt irányítani azt. Nincs grund, nincs hely és idő a szabad életre.)

Pedig meg kell adnunk a szabadságot ahhoz, hogy egészséges és lélekkel átitatott emberkéket adjunk át a jövőnek.

* Test szabadsága: nem kell ruházattal szorosan bebugyolálni, amely elzárja a levegőt a bőrétől. A kúszás, a rúgás és a séta szabadságát, amikor csak jól esik.

* Az érzések szabadsága, mely nem veszi körül túlságosan sok személyes szeretettel, inkább tiszteletet kellene tanúsítanunk a gyermek felé.

* Az elme szabadságát, mely megadja, hogy a lélek belső mintája alapján növekedjen, s nem az előítélet, a korlátozás, és az idősebbek által formált világ által.

 

fáramászunkSzületéstől – 10 éves korig

Ennek az időszaknak a feladata a NÖVEKEDÉS. A gyermek a megtestesült életerő. Az éltető energia beáramlása a domináns jellemző, és a gyermeki fáradhatatlan tevékenység időszaka ez. Ennek nem kell határt szabni: engedjük, hogy fára másszon és aztán a fontos lenne szabad levegőn aludni, amíg az életereje megújul.

Tevékenység (játék) míg elfárad, majd pihenés (alvás) amíg felfrissül. Ez a kettő váltja egymást. Játék + Pihenés + Táplálkozás = ezen időszak lényegének hármassága.

Tíz éves koráig a természet az egyetlen tanára és a játék az egyetlen munkája.

……..

Steinmüller Csilla
2014. május 29.

 

Reklámok