A legtöbb ember nem él, csak vegetálással telik az ideje, amit ebben a dimenzióban eltölt.

Mókuskerék rabja, a fogyasztói társadalom kis hangyája, a pénzkeresés- és költés kitölti elméjét, nincs ideje hasznos gondolatokra. Lecserélhető, egyéniség nélküli, egy birka a nyájból, félelmek által jól manipulálható.

Mindig vár valamire, amitől jobban érezheti magát: iskola befejezése, munkahely, házasság, gyerek, nyugdíj.

Eltelik az élete, s egyszer csak ott találja magát a halálos ágyán, visszatekint, s rádöbben,hogy elfecsérelte a kiszabott idejét, de ekkor már késő.

Vagy rosszabb esetben az öntudatlanságba menekülve, képtelen önmagával szembenézni, s teljes tudati sötétségben viszi át a Halál Angyala a másik síkra.

Ezért fontos, hogy már életünk során készüljünk fel a halálunkra, hisz az bármikor bekövetkezhet.

Ha szerencsések vagyunk, egy tudatos, értelmes, fejlődéssel, és növekedéssel eltöltött élet alkonyán, nyugodt lélekkel.

Viszont egy súlyos betegség, mely beláthatóvá, kézzelfoghatóvá teszi a véget ,sokat adhat, mert lehetőséget kapunk általa a tudatos életre.

Az Idő senkire sem vár, a homokóra szemei mindenkinek egyforma sebességgel peregnek, s egyszer csak elfogynak.

A Jelen tudatos megélése lehetőséget ad arra, hogy minden reggel elgondolkozzunk, mit tudunk aznap tenni a fejlődésünkért, azért,hogy hasznosnak érezhessük az ittlétet.

Ne az értelmetlen, elfecsérelt nap keserűségével feküdjünk le, hiábavalóan morzsolgatva az életünk perceit, hisz ez a vegetálás!

Nem ezért vagyunk itt!

A tapasztalás, fejlődés lehetősége mindenki számára adott, éljünk hát vele!

Ne csak ugyanazokat a köröket fussuk állandóan, hanem merjünk új utakra lépni, felfedezni.

Tervezzünk, legyenek céljaink, de fogadjuk el azt is, hogy a Nagy Rendező más, nehezebb utakra is terelhet, mint amit elképzeltünk.

Ne felejtsük el, hogy élet nem büntet, bármi történik velünk, az értünk van.

Ki-ki tehetségének megfelelő feladatokat kap, amiket meg kell oldania. De ha a könnyebbik utat szeretnénk, akkor egyre erősebb jeleket kapunk, hogy ébredjünk fel, tegyük a dolgunkat, amiért ide leszülettünk.

A fejlődés Útja végtelen, de ne halogassunk, hogy bukott diákként újra a tavalyi padba kelljen visszaülni.
Az Élet türelmes, de mi értelme ugyanazt a sarat dagasztani,hosszú életeken keresztül ?!
Minden nap új nap, új lehetőség a változásra, tanulásra.
Igen: az Út végtelen, De az Időnk véges!

Carpe diem!

Dr. Berényi Judit