Elmúlik

ElmúlikVilágunk fejlődésének legnagyobb akadálya az ÉN, ENYÉM és NEKEM. Önmagunknak és családunknak mindent, a többiek pedig “dolgozzanak meg ugyan úgy mindenért, mint én”.

Elvesztettük együttérző, megértő és támogató képességünket. Vagyis igazából nem vesztettük el, csak nagyon-nagyon mélyre magunkba zártuk.

Mert, hát mi lesz, ha nem lesz. Birtoklunk, mert félünk. Félünk az ÉN elvesztésétől és a megszerzett vagyonból való kisemmizéstől.

Azonban ma már egyre többen tudják, hogy MINDEN ELMÚLIK.
Hogy semmi mást nem vihetünk magunkkal a halál kapuján át, mint a tudást és a szolgálat “ajándékát”. (A szolgálat azt jeleni, hogy önzetlenül, név és ÉN nélkül, egy nemesebb célért – pl. az emberiség fejlődéséért – teszünk és dolgozunk CSOPORTBAN. A magányos farkasok ideje lejárt.) A ragaszkodás, a birtoklás igen csak megakadályozza a haladást.

Gondoljuk csak végig, ha a barackfa ragaszkodna a gyümölcshöz melyet ő nevelt. “Nem adom, nem engedem, hogy itt hagyjon. Maradjon csak örökre ágaimon, hogy hirdesse gazdagságomat.”
Ugye milyen vicces.
De gondolj csak bele, hogy bizony ezt tesszük mi emberek is.

Pedig életünk is előbb-utóbb ELMÚLIK. Vajon milyen értéket érdemes gyűjtenünk?

(a képen látható gyűrű készítője egy égszerész, Fehér Péter * http://www.feherpeter.eu)
Reklámok