Hazatalálás 2. rész

hazatalalas_omniverzum-ebredeshazaA meghirdetett időpontra ott volt a helyszínen. Ez egy csodaszép nagy terem volt melyet a béke energiája telített meg. Csodaszép Buddha szobrok, képek és mandalák díszítették. Gyertyák égtek és finom füstölő illatát lehetett érezni. Egy idősebb Hölgy volt az előadó, aki lényéből béke és harmónia sugárzott.

Egy rövid elcsendesedéssel kezdte az előadását. A teremben eközben megszületett valami nagyon finom energia. A hallgatóság elcsendesedett, becsukta a szemét és átengedte magát ennek a folyamatnak. Nagyon jó érzés töltötte meg Lillát is.

Nem voltak sokan. Úgy körülbelül 20-25 ember volt jelen a teremben, s inkább nők, mint férfiak. Az elcsendesedés végét kicsi csengettyű jelezte, s ekkor a Hölgy beszélni kezdett. Mesélt az élet céljáról, a felelősségről és a tudatosság fontosságáról. Felhívta a figyelme a szellemi szintű önismeret és meditáció fontosságára is.

Az előadáson olyan új gondolatokat hallott Lilla, melyekkel eddig még nem találkozott. S az előadás végére azt vette észre, hogy a belső hiány érzését egy pislákoló gyertya fénye világította meg. Hogy a hiányérzés, mintha egy picit csökkent volna, és mellette egy új érzés, a tudásszomj jelent meg benne. Érezte és tudta, hogy meg szeretné ismerni ezt az Örök Igazságot, hogy majd eldöntse, mit is épít be belőle a mindennapjaiba.

Az előadást egy rövid meditációval fejezték be. Lilla olyan boldogságot érzett, mint talán még soha. Mindig jó élete volt, figyeltek rá és szerették. De ez az érzés most új volt. Eldöntötte, hogy beszél az előadó Hölggyel. Ő is beállt a sorba, és megvárta, míg rá kerül a sor, hogy feltegye a kérdését: „Hogyan tovább? Mit is tehetne, hogy ezt a tudást megismerje?”.

Amikor odalépett a Hölgy elé, leült a földre és felnézett rá. Az arc, melyet Lilla megpillantott ismerősnek tűnt számára. Ezen elcsodálkozott, hiszen még soha nem látta ezt a Hölgyet. A hangja, ahogy Lillához szólt dallamos és kedves volt. Olyan szeretettel beszélt Lillával, mintha az unokája lenne. Elmondta, hogy ez az út minden ember számára fontos, azonban mindenkinek önmagának kell erre rátalálni. S ha Lilla szeretne elindulni, akkor ő tud neki segíteni, hogy tisztán lássa az Örök Igazság Útját, de a lépéseket bizony Lillának kell megtenni. Ez egy hosszú út, lépések nem hagyhatók ki rajta, és tanulás és tapasztalás nélkül nem lehet tovább lépni. Mindenki csak saját eredményei alapján haladhat, azonban minden lépés borzasztó boldogsággal tölti el a Szellemi Családot. Lilla nem igazán értette minden szavát a Hölgynek, de ott legbelül érezte, hogy „IGEN, ez a tudás és út kell nekem és a lelkemnek is”.

Az elkövetkező hetekben a Hölgy tanította a szellemi igazságra és az élettörvényekre Lillát, majd eljött a nap, amikor azt mondta: „Itt az idő hazamenned. Most már sok alapigazságot tudsz, de ahhoz, hogy tovább lépj az Úton, most ezt a tudást át kell ültetned a gyakorlatba is. Ez az elkövetkező év feladata. S egy év múlva – ha te is úgy gondolod – újra várlak, hogy tovább lépjünk a Fejlődés Útján.” Szeretettel átölelte Lillát, és egy csodálatos kis dobozt nyújtott át neki. „Ezt csak hat hónap múlva nyisd ki” – mondta, és elbúcsúztak.

Lilla boldogan, a belső hiány csökkenésével indult haza csodálatos kis falujába. Számára az a béke és a boldogság szigete volt. Most, hogy közelebb került lelkéhez és az Örök Igazság alap tudásával még több fényt és szeretetet tud adni önmagának és másoknak is. Megszülettek benne olyan új értékek, mellyel hozzájárulhat mindenki további fejlődéséhez is.

A faluban nagy volt az öröm, amikor megérkezett. Estére ünnepséget szerveztek, ahol Lilla beszámolt útjáról, élményéről és tapasztalatáról. Elmondta, hogy nem járt messze, csak a szomszéd városba. Ott találkozott a Hölggyel, aki az Örök Igazságra tanította. Ez a tudás belső fényt gyújtott benne, és megadta számára az életben bejárandó utat. Megtalálta azt a kaput melyen túl nincs már hiány, és valami sokkal nagyobbal, a lelkével tudja élni az életét.

Most pár éven keresztül egyedül szeretné a tudást és a tapasztalatot megszerezni, évente visszatérve a Hölgyhöz új magokért. De ha úgy érzi kész lesz, nagyon szívesen adja át tudását és tapasztalatát a faluban azoknak, akikben szintén ott a hiány, csak még nem is tudták megfogalmazni önmaguk számára sem.  hazatalalas-steinmuller-csilla-omniverzumMert előbb-utóbb mindenki elindul ezen az úton. Hiszen ez az igazi Hazavezető út.

A falu apraja és nagyja csendes áhítattal hallgatták a fiatal lányt, aki olyan tudásra és tapasztalatra tett szert, mely bennük ez idáig fel sem merült. Szeretettel figyeltek rá, és bennük is megszületett valamiféle vágy, hogy többet tudjanak.

Lilla nagymamáját is a boldogság hatotta át. Felismerte unokájában a lelket, mely nagysága és fényessége leírhatatlan volt. Erőt, magabiztosságot és tudást sugárzott. S ez mindenkire hatással volt a faluban. A nagymama szeretettel ölelte át unokáját, aki már az Igaz Úton járt.

Teltek a napok és a hónapok. Lilla napi szinten dolgozott az új tudással, és minden igyekezetét beletette, hogy ez a tudás megjelenjen a gondolatiban, az érzéseiben és a cselekedeteiben is. És közben alig várta, hogy elteljen a hat hónap, hogy kinyithassa az általa nagy becsben tartott csodaszép dobozkát, melyet a Hölgytől kapott.

S amikor eljött a várva-várt dátum – szeptember volt ekkor –, fogta a dobozkát és kiment a kedvenc helyére az erdőbe. Ez egy kis tisztás volt, mely szélén patakocska csörgedezett és madarak énekeltek. Itt ült le Lilla, és nagy izgalommal kinyitotta a dobozkát. A nap sugara az éppen felnyíló fedélre esett, megvilágítva a ………….

írta: Steinmüller Csilla * ezoterikus pszichológus

Reklámok