Hazatalálás 1. rész

hazatalalas_lelekgyogyaszEgyszer volt, hol nem volt egy madárcsicsergéssel és egyetértéssel teli kis falu az erdő szélén. Ebben a faluban békés és boldog emberek laktak, akik célja a bennük lévő értékek kifejezése volt. Segítették, meghallgatták és támogatták egymást, és ha fájdalom érte valamelyiküket mindig volt kihez „hozzábújni” és megértésre találni.

Ebben a faluban lakott egy szép kislány, Lilla. Szőke haja szállt a szélben, kacagása együtt repült a madarakkal, jelenléte pedig fényt és békességet sugárzott mindenfelé.

Szüleivel és két testvérével élt a faluban. Itt nevelkedett születésétől foga. Mindig talált figyelmes felnőttet, aki meghallgatta, vagy elmagyarázta neki az őt érdeklő dolgokat. Ha magányra vágyott, kiment a falu körül lévő rétre, vagy az erdőbe, és órákat töltött nézelődéssel és elmélkedéssel. Ismeret az állatokat, s megfigyelte viselkedésüket. Szerette és védte a növényeket, melyek igen közel álltak szívéhez.

Lilla boldogan járt a falu iskolájába is, ahol nem csak sok-sok érdekes, új tudással ismerkedett meg, hanem a gyakorlatba is átültették ezeket. Sok megfigyelést, kísérletet, vizsgálódást végeztek, hogy a gyerekeknek a tapasztalati világa is növekedjék.

Így telt el 16 év. Lilla boldog, kiegyensúlyozott, kíváncsi és segítőkész fiatallá cseperedett.

Azonban ekkor történt valami. Lilla azt vette észre, hogy ott belül valami hiányzik. Egy olyan új érzés született meg benne, melyet addig még soha nem érzett. Sokáig nem is tudott mit kezdeni ezzel az érzéssel. Először nem is beszélt róla senkinek, hiszen hogyan is lehetne elmagyarázni azt, amire a szavakat sem ismerte igazán. Kérdésekkel és kétségekkel telt egy hosszú idő, amikor is úgy döntött felkeresi nagymamáját – aki szintén a faluban élt –, hogy elmondja neki érzését és segítséget kérjen tőle.

Nagymamája figyelmesen hallgatta Lillát, miközben arcán finom mosoly jelent meg. „Felnőtt az unokám. Megérett a következő fejlődési lépésre. Itt az idő számára, hogy felfedezze azt a többet, amit ő tud adni a világnak.” – gondolta magában.

Majd átölelte Lillát és elmondta neki, hogy igazán boldog. Boldog, hogy az ő unokájában megszületett ez a hiányérzés. Majd folytatta: „Nem mindenkiben jelenik meg ez a hiány drága gyermek. Még a faluban is bizony sokan elégedettek az életükkel, és nincsenek kész egy további lépésre. Azonban a te lelked, kicsi Lillám, szeretne továbblépni a fejlődés spirálján. Kész új tapasztalásokra és élményekre. Ez a hiány keresésre indít. Hát menj és szolgáld a lelked. Keresd meg azt, ami a hiányát csillapítani tudja.”

Lilla egyrészt borzasztóan boldog volt, másrészt pedig megjelent benne a félelem. „Hogyan tovább?” – tette fel magának a kérdést. S bizony még egy jó év telt el ahhoz, hogy el merjen indulni és megkeresni azt a tudást és tapasztalatot, mely ezt a hiányt betöltheti.

Az a nap érzésekkel teli nap volt, amikor elindult a keresésre. Előző este a faluban ünnepséget tartottak, és mindenki jókívánsággal halmozta el Lillát. Biztosították arról, hogy bármi is lesz keresésének eredménye, hazavárják. Nincs helyes és helytelen út, a tapasztalás a lényeg. Büszkék arra, hogy itt egy fiatal lány, aki vállalja a kalandot azért, hogy közelebb kerüljön lelkéhez, mert bizony ez az élet lényege. De sokukban ez a keresés még nem született meg. Példaképként tekintettek Lillára, és egy kis irigység is megjelent bennük. Vajon ők mikor lesznek ennyire bátrak, hogy elinduljanak.

Reggel nagyszülei, szülei és testvérei áldásával indult útnak. Nem tudta hova, merre és meddig, csak azt tudta, hogy szeretné betölteni a hányt és úgy hazatérni.

Első útja a közelben lévő nagyvárosba vezetett. Egy párszor már járt itt a szüleivel, amikor vásároltak vagy ügyeket intéztek. Nem igazán szerette a várost. Zajos és szúfolt volt az ő megszokott csendes és nyugodt világához képest. Azonban tudta, hogy az úton úgy veheti észre az önmagára nézve lényegest, ha figyel.

„Nyitott szemmel” és szívvel járta az utcákat, és egyszer csak egy plakátra figyelt fel, mely az „Örök Igazság Tanításá”-ra invitálta az embereket. „Vajon mi az az Örök Igazság?” – tette fel magában a kérdést. Elmegyek és meghallgatom, döntötte el.

folyt. köv.

Írta: Steinmüller Csilla

Reklámok