Az ember egy tökéletlen és befejezetlen lény!

Ezt azért fontos tudnunk, mert akkor az is világossá válik számunkra, hogy nem tudjuk és nem is tudhatjuk a végső, tiszta igazságot.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy fejlődésben vagyunk, akkor rájövünk, hogy ahhoz, hogy továbblépjünk a növekedés spirálján a tudatosságunk fejlődésére kell fordítani figyelmünket.

Azonban ha meg vagyunk győződve fejlődésünk tökéletességéről, arról, hogy elértük az elérhető csúcsot (egy évvel ezelőtt is ezt gondoltuk, s lám mennyit változott minden!), akkor nagyképűvé, mindenkin és mindenen uralkodóvá, kizsákmányolóvá és leigázóvá válunk, s váltunk, mert azt hisszük a csúcson vagyunk.

De borzasztó nagyot tévedünk, ha Istent játszunk. (Nézz csak körül és meglátod: szegénység, nyomor, fájdalom, a föld energiaforrásainak kizsákmányolása, és még sokáig sorolhatnánk. Vajon Isten ezt tenné?)

Ismerd fel és el, hogy “Igen, tökéletlen vagyok, és a fejlődés mellett döntök. Vállalom, hogy túllépek saját önzésemen, sokrétű vágyaimon és igyekszem szolgáló életet élni.

Az ember egy tökéletlen és befejezetlen lény a fejlődés láncolatában, és itt az idő meghaladni a számunkra már nem szolgáló és emelő szintet.

Reklámok