Spirituális Lélekgyógyászat

Miért Spirituális Lélekgyógyászat?

Published on május 18, 2019július 9, 2019 szerző: S. Csilla

A Spirituális Lélekgyógyász a “jól levő” emberekkel foglalkozik. Azokkal akik többet akarnak:
home_img vágott » jobban megismerni önmagukat,
» kiteljesedett életet élni,
» szembenézni a Lélekfeladatukkal,
» elindulni és tudatosan megfejlődni a Sorsukat és Sorsfeladatukat,
» dolgozni Karmájukkal,
» közelebb kerülni Szellemi Esszenciájukhoz, és
» igaz, őszinte EMBERi életet élni.

Ennek az Útnak lépései, állomásai és feladatai vannak. Azonban aki Célba akar érni, annak el kell indulni. (S ha nem ebben az életben, akkor a következők valamelyikében!) “Miért Spirituális Lélekgyógyászat?” → olvasásának folytatása

Spirituális Lélekgyógyászat 1. rész

Published on május 2, 2019június 30, 2019 szerző: S. Csilla

“Ha gondolatban az űrnek olyan centrumába helyezhetnénk magunkat, melyből az evolúció menetét át lehetne tekinteni, és így láncunk világainak történetét úgy tanulmányozhatnánk, amint azokat akkor képzeletben látnánk, és nem úgy, amint a valóságban, mint fizikai, asztrális és mentális világok léteznek, – azt gondolom, így tekintve a fejlődő csoportokra, a fejlődő emberiségre, az egészet a következő képben lehetne ábrázolni.

Nagy hegy emelkedik előttünk az űrben, út kanyarodik rajta köröskörül, fel egészen a tetejéig. Hét kanyarulat van az úton, hét-hét állomással. Mindegyik állomáson a zarándokok egy időre megállnak, hogy az állomáson belül levő kígyóutakra is felmásszanak. Szemmel kísérve e spirális út nyomát, azt látjuk, hogy a hegy tetején végződik, hogy hatalmas Templomhoz vezet. Fényes, fehér márványból épült Templomhoz, mely tündökölve áll ott és élesen emelkedik ki az azúrkék háttérből. Ez a Templom a zarándoklás végcélja. Akik benne vannak, befejezték pályafutásukat. Befejezték, már ami ezt a hegyet illeti, és csak azért maradnak ott, hogy segíthessenek azoknak, akik még útban vannak felfelé. Ha a Templomot közelebbről megtekintjük, ha megérteni próbáljuk, hogyan épült, akkor közepében a szentek szentélyét látjuk, s körülötte négy kerek csarnokot, melyek azt mint koncentrikus körök övezik. Mindez a Templomon belül van.

“Spirituális Lélekgyógyászat 1. rész” → olvasásának folytatása

Keresd az utat * Joy Mills

Published on május 1, 2019június 30, 2019 szerző: S. Csilla

Az élet egy utazás. Valóban, ezt már többször hallhattuk, ráadásul még a hasonlat is kiváló. Utazás innen oda, születésből a halálba, egyik szobából a másikba. Néha úgy utazunk, mint a turisták, izgatottá válunk a látnivalóktól, a hangoktól, vagy unatkozunk az utunk hosszú, látszólagos kopár pusztáinak szakaszán.

Sok évvel ezelőtt, nyári kirándulásként elvezettem Seattle-től Wheaton-ig. Két barátom csatlakozott hozzám. Én vezettem, és a mellettem ülő társammal egy pillanatra sem tudtunk betelni az utunkat kísérő gyönyörű táj látványától. A másik barátunk a hátsó ülésen ülve egy fantasy könyvben merült el, s csak alkalmanként tekintett fel, akkor is a mellettem ülő társunk izgatott kérlelésére egy-egy szokatlan helyszínen. A hátul utazó barátunk ugyanezt a könyvet olvasta el újból a Seattle-be visszavezető úton is.

A másik kedvencem a Krishna mozgalom alapító atyjának, Prabhupádának az életrajza. Szeretem az életutakat tanulmányozni, az övé pedig különösképpen megfogott azzal, hogy azt az üzenetet hordozza számomra, hogy soha nem késő semmit elkezdeni, és ha kellőképp megvan az elhatározás, az indíttatás, a felsőbb inspiráció, “ha jó a cél, amit kitűztél magadnak – akadnak akkor biztos eszközök”. “Keresd az utat * Joy Mills” → olvasásának folytatása

Érzelmek hullámvasútján

Published on szeptember 13, 2018június 30, 2019 szerző: domokose

Ma igazán sok szabadidőm van. Kíváncsiság és egy furcsa belső késztetés hajt, hogy új dolgokat tapasztaljak meg. Ezért úgy döntök, hogy elmegyek a nemrég nyílt, közeli vidámparkba.

Nem kell sokat utaznom. Mikor megérkezem, átsétálok a főkapu és a névtábla alatt. Az „Élet parkja” áll rajta. Furcsa név egy vidámparknak.

Ahogy bemegyek, látom, hogy itt is a szokásos játékok, lehetőségek várnak rám. Mivel ma kicsit izgága vagyok, úgy döntök, hogy kihagyom a már ismert élményeket, és a hirdetésben is kiemelt, különleges hullámvasút felé veszem az irányt.

Útközben azon mélázom, vajon hogyan lehet különlegessé tenni egy megszokott játékot. Már messziről kiszúrom a hullámvasutat. Semmi olyan nem látszik rajta, ami indokolná különlegességét. Közelebb sétálok, és beállok a sorba. Nézem a velem együtt várakozók izgatott arcát, és a leszállók vegyes ábrázatát. Van, akin a teljes áhítat mosolya sugárzik, ő egyből beáll a sor végére, hogy újra megtapasztalhassa az élményt. Vannak, akiknek az arca inkább zöldes, ők a mosdó felé veszik az irányt. Vannak olyanok is, akiknek a szemében valami furcsa fény csillog. Ők elég rejtélyesek. Csendben másznak ki a kocsikból, gondolataikba mélyedve. „Már értem”- suttogják maguk elé. Furcsa ez az ábrázat. Próbálom leolvasni az arcukról, hogy mi járhat a fejükben, de nem igazán értem.

“Érzelmek hullámvasútján” → olvasásának folytatása

Vipassana Meditációs Elvonulás

Published on február 24, 2018június 30, 2019 szerző: S. Csilla

Időpont: 2019. ősz

“Az emberek azt hiszik, hogy meditáció nagyon időigényes, pedig éppen az ellenkezője igaz. Utána több idő lesz mindenre, mert nem rágódunk értelmetlen dolgokon.”
Gareth Walker

Egy hetes elvonulást szervezünk, ahol a Te, a meditáció, az összpontosítás és a csend a főszereplők.

Nagyon fontosnak, sőt elengedhetetlennek tartjuk a tudatos önismereti úton a Tudat tisztítását, a lecsendesedést, az elmélyülést. Az érzelmi és mentális szint megtisztítása a kulcsa annak, hogy feljebb tudjunk lépni tudatosság lépcsőjén. Ezen tisztítás nélkül nincs előrehaladás. Lehet időszakos jobb állapot, aztán jön egy élethelyzet, mely érzelmileg magával ránt és semmivé lesz minden, amiről azt hitted, hogy te azt már megfejlődted.

Ezen nyolc nap alatt időt és teret biztosítunk azoknak, akik komolyan gondolják, hogy bejárják az önismeret mély és egyéni útját, s közben “lámpást tartunk”, hogy visszataláljanak önmaguk mélyéből.
“Vipassana Meditációs Elvonulás” → olvasásának folytatása

A szív intelligenciája

Published on február 1, 2018június 30, 2019 szerző: cernyildi

A szív intelligenciája A szeretet furcsa játék. Valamennyien a szeretetre várunk nap mint nap, azonban egyikünk sem képes arra, hogy valóban szeressen. Honnan is tudnánk hogyan kell szeretni? Ki tanított volna rá bennünket? A szeretetet voltaképpen nem lehet megtanulni, csak engedni, hogy bekövetkezzék. És ettől valamennyien rettenetesen félünk. Attól félünk a legjobban, amire a legjobban vágyunk. S hogy ez a félelem megszűnjön, közel kell magunkhoz engednünk a szeretetet. Meg kell engednünk, hogy érezzük. S ahhoz, hogy érzéseink, érzelmeink felszínre kerüljenek, ki kell tárnunk a szívünk ajtaját. “A szív intelligenciája” → olvasásának folytatása

Megbékélni a múltunkkal

Published on január 26, 2018június 30, 2019 szerző: cernyildi

Megbékélni a múltunkkal Megszületünk, belépünk az életbe és elindulunk előre. Sokan felnőttként visszavágynak az elmúlt gyermekkorukba. Vannak, akik úgy érzik, nem kaptak meg valamit a szüleiktől, ami még járna nekik. Panaszkodnak, hogy gyermekkorukban nem kaptak elég figyelmet, szeretetet, gondoskodást, védelmet és biztonságot.

Ezen azonban már nem lehet változtatni. Egyedül az a felismerés segíthet, hogy minden úgy van jól, ahogy volt és van. Olyanok is akadnak, akik partnerüknél igyekeznek megtalálni azt, ami hiányzik. A társak azonban nem biztos, hogy szeretnék „anyuci és apuci” tartozásait magukra vállalni. Ha mégis megpróbálják, előbb vagy utóbb, kimerülten feladják. Így aztán nem csak a múlt átírása lesz sikertelen, de még a jelen is kifolyik a kezeink közül. Az élet feltartóztathatatlanul halad előre a bölcsőtől a koporsóig, a tudatunknak lépést kell tartani ezzel a mozgással. Sem megállítani, sem visszafordítani, sem előre hajtani nem lehet az időt.

“Megbékélni a múltunkkal” → olvasásának folytatása